KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vénasszonyok nyara

Forgács Nóra Kinga

Pranzo di ferragosto – amerikai, 2008. Rendezte: Gianni Di Gregorio. Írta: Gianni Di Gregorio és Simone Riccardini. Kép: Gian Enrico Bianchi. Szereplők: Gianni Di Gregorio (Giovanni), Valeria De Franciscis (Giovanni anyja), Marina Cacciotti (Luigi anyja), Maria Cali (Maria néni), Grazia Cesarini Sforza (Grazia). Gyártó: Archimede. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 75 perc.

 

A 2008-as fesztiválkedvenc Gomorra egyik társ-forgatókönyvírójának első saját mozija, a Vénasszonyok nyara a nagyjátékfilmhosszt éppen csak megütő szomorkás komédia, melyben Gianni Di Gregorio az írás és a rendezés mellett a központi figura, az agglegény Giovanni szerepét is magára osztotta.

A Vénasszonyok nyara alapszituációjához egy kézenfekvő, mégis bizarr üzleti ajánlat vezet: az édesanyjával kettesben élő Giovannit csupán az mentheti meg az anyagi csődtől, ha két napot vigyáz a közös képviselő édesanyjára. A kölcsön-mamával érkezik egy nagynéni is, hamarosan pedig újabb megőrzésre átadott anyukával bővül a csapat, így a napi bevásárlás során megejtett békés séták és a kellemes ízek élvezeteinek hódoló Giovanni lakásában az idős hölgyek száma pillanatok alatt megsokszorozódik. Az egymással kényszerűen összezárt emberek a kezdeti konfliktusok után szabály szerint egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Giovanni mamájának kezdeti ironikus kommentárjaitól a hölgyek összefogásán keresztül a ráadásként megrendelt Nagyboldogasszony-napi ebédig.

A Vénasszonyok nyara erősségét az egyszerű filmes fogalmazásmód mellett az adja, hogy új szerepben mutatja meg a mamától függő olasz pasi típusát, és még a legközhelyesebb vagy legkidolgozatlanabb pillanatainak is megvan az érzelmi atmoszférája: a ragaszkodás, a pimaszság, a szeretet, a szabadságvágy és az egymásra utaltság nyilvánul meg a rendhagyó, mégis hétköznapi interakciókban. Az olykor hóbortos, infantilis és makacs mammák figurái szórakoztató alanyai a visszafogott helyzet- és jellemkomikumnak, a mellőzött idős hölgyeket játszó amatőr szereplőknek pedig őszinte emberi reakciókat köszönhetünk. A film az anyagi kiszolgáltatottság, az izoláció és az időskori magány kérdésében tett diszkrét (a tradicionális értékeit veszítő olasz társadalomban aktuális) állásfoglalása miatt valódi fesztivál-barát darab, ugyanakkor nem túl markáns, ám kellemes színfoltja a hazai későnyári-koraőszi mozipalettának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9925