KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kubrick menet

Kolozsi László

Colour Me Kubrick – amerikai, 2007. Rendezte: Brian W. Cook. Írta: Anthony Frewin. Kép: Howard Atherton. Zene: Bryan Adams. Szereplők: John Malkovich (Conway), Jim Davidson (Pratt), Richard E. Grant (Jasper), Luke Mably (Rupert). Gyártó: Colour Me K Productions / First Choice Films. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 86 perc.

 

Bármilyen film, ha benne van John Malkovich: jöhet. Gondoltam eddig. Hiszen Malkovich képlékeny figurájából szinte már mindent gyúrtak, még John Malkovichot is. Charlie Kaufmann és tettestársa, Spike Jonze csúnyán elbánt a neves színésszel. Úgy tűnt, ennél vadabb szerepre, mint saját maga, illetve saját képzelete, már nem lehet megkérni; hogy megvolt Malkovich pályafutásának legbizarrabb szerepe. Stanley Kubrick egykori alkotótársai túl akartak tenni Kaufmannékon. Malkovich Kubrick rendezőasszisztensének (Brian W. Cooknak) és titkárának (Anthony Frewinnek) filmjében Stanley Kubrick mezét ölti fel: pontosabban egy Kubrick-imitátor hihetetlen tarka, csiricsáré holmijait.

A Kubrick-menet hőse a Tágra zárt szemek rendezőjének adja ki magát: hogy így szedjen össze alkalmi partnereket, vacsorameghívást, egy kis pénzt, koncertjegyet. A jóhiszemű filmrajongó fiúk – többségük legfeljebb ha egy Kubrick-filmet látott – bedőlnek a necc-harisnyás, kihúzott szemű bájgúnárnak, és még azt is elhiszik, hogy azért él (hírhedt rendező létére) egy koszfészekben, mert nem szereti a flancot; nem akarja, hogy felismerjék a rajongók. A Malkovich megformálta Kubrick-imitátor nem olyan nagyformátumú csaló, mint a szintén más szerepében tetszelgő Tom Ripley, és a róla szóló mű sem olyan nagyszabású, mint egy Patricia Highsmith-történet.  Az alkotók – akik nagy valószínűséggel tisztelték, ámde nem szerették Kubrickot – nem tudtak mit kezdeni az ötletükkel, az író, Anthony Frewin nem írta meg, csak a film első felvonását: az egymásra dobált epizódok alól nem tud kibújni még a nagyszerű Malkovich sem. Együttérzést vagy érzelmeket nem sikerül kicsalni a nézőkből, mosolyt is legfeljebb csak azokból, akik jól ismerik Kubrick filmjeit, és észreveszik a cégérekre, plakátokra, buszokra tűzött Kubrick-idézeteket. A második menetben John Malkovich sajnos alul marad.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9025