KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Yamato – Öngyilkos küldetés

Tosoki Gyula

Otoko-tachi no Yamato – japán, 2005. Rendezte: Junya Sato. Írta: Jun Henmi regényéből Junya Sato. Kép: Yoshitaka Sakamoto. Zene: Jo Hisaishi. Szereplők: Takashi Sorimachi (Moriwaki), Shido Nakamura (Uchida), Eiji Okuda (Ariga), Hiroyuki Hiroyama (Tamaki), Tatsuya Nakadai (Kamio). Gyártó: Toei Co. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 145 perc.

 

Innen, Európából nézve nehezen érteni, miért keltette a Yamato az indulat olyan méretes hullámait tavaly Japánban, még ha tudjuk is, hogy az ország második világháborús szerepvállalásával kapcsolatos témák kényesnek minősülnek arrafelé. A fő kifogás az volt a filmmel szemben, hogy revizionista alapról tárgyalja Japán világháborús végnapjait, pedig nem csahos militarista szemlélettel készült, a hangütése több, mint diszkrét. A Yamato – európai szemmel – nem provokatív, inkább rossz film.

Pedig kezdetben nem ígér keveset, első blikkre mintha Cameron Titanicjának, illetve a BayBruckheimer-páros Pearl Harborjának a közös klónja lenne. A történet a második világháború végnapjaiba vezet, amikor Japán veresége már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, csak a japánok előtt nem. Az amerikaiak ’45 április 1-én elsöprő támadást indítottak a Kyushutól (a négy nagy japán sziget legdélebbikétől) csak 500 kilométerre lévő Okinawa szigetcsoport megszerzésére. Okinawáról a japán városokat állandó fenyegetés alatt lehetett tartani, ezért a védők mindent egy lapra tettek fel. A totális csőd küszöbén több ezer civil lett öngyilkos és a sziget százezres helyőrsége is elpusztult, Japán légiereje jelentéktelenné olvadt, hajóhada megsemmisült.

Ennek az armadának volt a büszkesége a Yamato, korának legnagyobb – 64 ezer tonnás, 260 méter hosszú, 18 emelet magas – hadihajója, ami 1945. április 7-én került hullámsírba. A történteket a hajóra sok társával egyetemben tizenévesen felkerült egykori matróz eleveníti fel a jelenből visszatekintve. Lassan cammog a múltidézés, de abban sincs köszönet, amikor a nézőpróbáló előkészítő szakasz után az utolsó harmadban végre akciózni kezd a veterán – négy évtized alatt mintegy három tucat filmet alkotó – Junya Sato rendező: a felfordulás-szekvenciák formanyelvileg annyira sterilek, hogy hozzájuk képest a hatvanas évek halotthalvány hollywoodi háborús projektjeinek (Az angliai csata; Tora, tora, tora) hasonló jelenetei is forradalminak tetszenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8863