KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Garfield

Hungler Tímea

 

Filmünk főszereplője a világ egyik leghíresebb macskája, Garfield, a dagadt, lusta, önző, egomán, cezaromániás lasagna-függő szőrös dög, a megtestesült antimacska, aki attól függetlenül csinált világkarriert Jim Davis képregényfigurájaként, hogy igazi antiszuperhős: ahol tud, mindenkinek keresztbe tesz. Két hatalmas szunyálás és nagy zabálás között született kalandjait feldolgozták már rajzfilm-sorozatban, egész estés adaptációt azonban eddig még nem jegyzett róla a filmtörténet – ezen kínzó hiányt orvosolandó a hajdan szebb napokat látott rendező, Peter Hewitt (Bill és Ted haláli túrája) látott szorgos munkához.

Ha a kedves olvasó látta a Kutyák és macskák vagy a Stuart Little, a kisegér című örökbecsű opuszukat, nagyjából sejtheti, mire számíthat. Digitalizált ebek, cickányok és patkányok népesítik be a vásznat, mosolyognak, beszélnek, kacsintgatnak, hogy ezek után Garfield állandó partnere, Ubul kutya miért egy valódi eb, talány, mint ahogyan az is, hogy Garfield miért lett teljeséggel kompjuter-generálta látvány.

A film blue-box technológiája sajnos sehogy sem akar összeállni: Breckin Meyer szemmel láthatólag macskája helyett legtöbbször a semmit ölelgeti, és a történet sem éppen a legeredetibb: Garfield és Jon életébe berobban Ubul, a kivert kutya, akit a gazdi, Garfield legnagyobb bánatára, azért fogad örökbe, hogy imponáljon a környék vonzó állatorvosnőjének. A két háziállat között megkezdődik a vetélkedés Jon kegyeiért – az eszközök megválogatásában vörös cirmos cicánk semmitől sem riad vissza, amikor azonban a helyzet válságossá válik, természetesen kiderül: neki is a helyén van kissé elhájasodott szíve.

A családi mozinak szánt alkotás főszereplője egy „emberként” kellene, hogy vállain elvigye a produkciót – az ütős dialógusok, az izgalmas fordulatok hiánya, az esetlen technika azonban minden idegesítő tulajdonságát felerősítik, macskavolta pedig valósággal kierőszakolja, hogy egy másik, hasonlóan komoly múltra visszatekintő, mostanában digitalizált vörös cirmossal, a Shrek 2-ben debütáló Csizmás kandúrral hasonlítsuk őt össze. Nos, ez utóbbi tényleg olyan macska, akiért megéri moziba menni: mozgékony, jópofa, ellenállhatatlan, és ha időnként alamuszi is, jó nagyokat ugrik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1808