KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Jimmy Chin – Elizabeth Chai Vasarhelyi: Free Solo

Eszmény vagy halál

Roboz Gábor

Az Oscar-díjas amerikai dokumentumfilm egyszerre vált ki a nézőből elborzadást és áhítatot.

 

A viselkedési közgazdaságtan professzoraként ismert Dan Ariely szerint gyakran még a pénzügyi döntéshelyzetekben is irracionálisan viselkedünk, de egyébként is jó volna már leszámolni az ember mint túlnyomórészt racionális cselekvő elképzelésével. Alex Honnold sziklamászó például jó egészsége, stabil anyagi háttere, szakmai elismertsége és szerető társa ellenére másra sem vágyik igazán, mint hogy folyton kockára tegye az életét, akár úgy is, hogy erről senkinek sem szól előre, tehát szemtanúja sincs.

Az extrém sportok képviselőiben természetesen eleve erősebb a határfeszegető teljesítményre irányuló motiváció, mint a józan belátás, Honnold azonban a különcök között is különcök elit klubjának tagjaként free solóban, vagyis kötél nélküli sziklamászásban utazik. Az élsportolóról az a Jimmy Chin és Elizabeth Chai Vasarhelyi forgatott több éven keresztül dokumentumfilmet, akik a három himalájai csúcshegymászót bemutató Meru Sundance-közönségdíjas produkciójával már igazolták, hogy alkotópárosként a lehetetlen lefilmezése érdekli őket, a Free Solóval pedig nem adtak alább az igényükből.

A National Geographic dokumentumfilmje – amelyet eredetileg IMAX-ben is bemutattak, Magyarországon pedig idén márciustól sugároznak – olyasvalakiként ábrázolja Honnoldot, aki gyerekkora óta megszállott sziklamászó, a világot járja új célok nyomában, előadásokat tart világhírű szponzorok által támogatott tevékenységéről, amúgy meg a serpenyőből kanalazza magába a sült zöldségeket a lakókocsijában, ahol összesen több mint tíz évig élt. Bármennyire is szerény, rokonszenves figuraként ismerjük meg, a film képsorai láttán egyre erősödhet bennünk a késztetés, hogy személyiségzavaros emberként gondoljunk rá, aki ráadásul hiába talált magának elfogadó társat, nem tudja elképzelni, hogy ne a sziklamászást válassza vele szemben. Mint az Oscarra jelölt produkcióból kiderül, az orvosi vizsgálat szerint Honnoldnál a félelemérzetért felelős amygdala agyi központja rendellenesen működik, ugyanakkor még a biológiai magyarázat sem teheti teljesen átélhetővé a férfi egzisztenciális döntését.

Chin és Chai Vasarhelyi második közös munkája (amelyben az előbbi meg is jelenik a kamera előtt) olajozott információadagolásán túl elsősorban képsoraival tartja fenn a feszültséget, amelyek még az Ember a magasban klasszikusán edzetteket is letaglózhatják: a fizikai és szellemi teljesítőképesség kivételesen magas szintjéről tanúskodó felvételek lehetővé teszik, hogy legalább szemlélőként részünk lehessen valami emberfelettiben. Honnold munkássága megint csak bebizonyítja, hogy az ember gép(pé fejleszthető): a free solo sikeres művelése a lehető legkifogástalanabb izomzatot, hajlékonyságot, testtudatosságot, stressztűrést és koncentrációt követeli meg a férfitól. A többnyire kötélen lógó alkotók által rögzített képsorok egyértelműsítik, hogy centimétereken múló tevékenységről van szó: a film – hasonlóan a hírhedten életveszélyes Isle of Man-i autóversenyről szóló TT3D: Closer to the Edge dokujához – a tökéletesség ideájának hajszolását ábrázolja, ahol egyetlen apró hiba sem megengedhető. Az alkotók a játékidő második felére tartogatják a legambiciózusabb Honnold-projekt bemutatását: a férfi aktuális célpontja a Yosemite Nemzeti Parkban található, 900 méter magas El Capitán, amelyet korábban senki sem mászott meg kötél nélkül élve. A felkészülést dokumentáló képsorokat a halál rögzítésének valós lehetősége ruházza fel különleges súllyal és minőséggel, ráadásul a parkbeli dróntilalom a készítőktől is extrém szakmai-fizikai teljesítményt is követelt meg az érzelmi megterhelés mellett.

A Free Solo egyik legszebb mondata a főszereplő anyjától származik, aki az elfogadásról nyilatkozva azt állítja, fel sem merülhet, hogy elvegye a gyerekétől az örömöt, amivel számára a szabad sziklamászás jár: a film ugyanis Honnold tevékenységén keresztül mindenekelőtt azt mutatja be, hogy az igazi kiteljesedésben a tökéletesség-eszmény néha elválaszthatatlan a boldogságétól.

 

Free Solo – amerikai dokumentumfilm, 2018. Rendezte: Jimmy Chin – Elizabeth Chai Vasarhelyi. Kép: Jimmy Chin, Clair Popkin, Mikey Schaefer. Zene: Marco Beltrami. Vágó: Bob Esienhardt. Gyártó: National Geographic. 100 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14044