KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A gyilkosság filozófiája

Kovács Patrik

Spinning Man – amerikai–ír–svéd, 2018. Rendezte: Simon Kaijser. Szereplők: Guy Pearce, Pierce Brosnan, Minnie Driver. Forgalmazó: Bontonfilm. 100 perc.

 

Nincs a thrillernek ősibb toposza, mint a gyilkosság gyanújába keveredett hős, kinek a bűnügyhöz való viszonya csupán a cselekmény zárlatában tisztázódik. Hozzáadott érték nélkül is lehet e karaktertípus köré történetet szőni, csak nem érdemes. Minden bizonnyal tudta ezt A gyilkosság filozófiája alkotógárdája is, mégis a kényelmes utat választották. Filmjük hőse, a szürke kisvárosi családapa (Guy Pearce) filozófiát oktat a helyi egyetemen, és amikor rejtélyes körülmények között eltűnik egy ifjú diáklány, a gyanú hamar a szenvedélyes nőfaló hírében álló férfire terelődik. Nemcsak felesége és gyermekei hidegülnek el tőle, de egy makacs és furfangos nyomozóval (Pierce Brosnan) is pszichológiai hadviselésbe bocsátkozik.

A televízióból érkezett Simon Kaijser nehezen veti meg lábát a nagyjátékfilmes porondon: A gyilkosság filozófiája nemcsak koncepciójában avíttas, de kivitelezése is gyermekbetegségektől szenved. Pedig Kaijser nagyszerűen indítja moziját: az első negyedóra vizualitásában és cselekménybonyolításában egyaránt roppant ígéretes. Ezután viszont A gyilkosság filozófiája meredek ívű mélyrepülésbe kezd, mely részint annak tudható be, hogy a rendező a feszültségteremtésben egyetlen vörös heringre támaszkodik, de bárki – minimális műfajismeret birtokában is – keresztülláthat a fordulatokon. Másfelől a forgatókönyv a legnagyobb zsánerközhelyek katalógusa, a dialógusok sokszor silányak (eszünkbe sem jutna, hogy regényadaptációt látunk), és a bűnproblematika is lényegileg alakul át az utolsó egyharmadban, ugyanis egyre inkább az erkölcsi vétkekre helyeződik a súlypont. A gyilkosság filozófiája így végül csupán hatásmechanizmusában emlékeztet a virtigli thrillerekre, tematikailag sokkal inkább házastársi (melo)dráma, de annak is kevésbé míves válfajához csatlakozik.

Azonban a kékes-szürkés színekben pácolt, hűvös képek ragyogóan szolgálják az atmoszférát, a kopottas tárgyi miliő pedig a kilencvenes évek iránti nosztalgiát ébreszti fel. Brosnan fegyelmezetten játszik, végig higgadt erőt sugároz, Pearce viszont alkatilag nem alkalmas a szerepére: inkább tűnik bájgúnár tesiszakosnak, mint lélekbúvárkodó filozófiatanárnak. Egészében A gyilkosság filozófiája kellemesen jellegtelen, tét nélküli, agyat és szívet kímélő szombat délutáni kikapcsolódás.

Extrák: Kimaradt jelenetek, A kulisszák mögött.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13873