KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A boncolás

Soós Tamás Dénes

The Autopsy of Jane Doe – angol-amerikai, 2016. Rendezte: André Øvredal. Szereplők: Brian Cox, Emile Hirsch, Ophelia Lovibond. Forgalmazó: Independent. 86 perc.

 

M. Night Shyamalan írt volna ilyen klausztrofób pincehorrort fiatalkorában, ha Agatha Christie vállal vele egy négykezest. A precíz, de fantáziátlan magyar cím egy precíz, de fantáziadús filmet takar, amelyben a családi vállalkozásban dolgozó patológusoknak (apa: Brian Cox, fia: Emile Hirsch) egy azonosítatlan lány holttestét kell felboncolniuk, és a médiafelhajtás miatt még az éjszaka során megállapítani a halál okát. Rutinszerűen folyik a munka, a kést a Midnight Black r’n’r-jére forgatják, és ha csak annyit tenne a film, hogy berobbantja Amerikában a The Temperance Movement piszkosan slágeres bluesrockját, már elismerően biccentenénk. De ennél jóval többet ér el a feszesre rendezett másfél órájában, amiben anélkül támasztja fel és tartja ébren a halottak iránt érzett averziónkat, hogy a zombifilm manapság lerágott zsáneréhez nyúlna. André Øvredal, akinek nevét tisztelettel emlegetik a rajongói körök, mióta A trollvadászban norvég folklórral és bürokratikus szatírával frissítette a found footage horrort, ezúttal tartózkodik az explicit humorizálástól, és szerencsére a gore felségterületére sem lép át a boncolás során – jól érzi, hogy hét Fűrész és öt Végső állomás után erre semmi szükség. Helyette tetszetősen oldszkúl módszerekkel, sejtetéssel és egy nagyon is élőnek tűnő tetemmel borzolja a kedélyeket, akit kellékhulla helyett Írország üdvöskéje, Olwen Kelly játszik – hideglelősen. Csak a fináléban bicsaklik meg a film, ahol a kortárs horror leárazott megoldásai kerülnek elő jump scare-től a kulcslyukon bekukucskáló halottig, a természetfeletti feltámasztásával pedig sarokba szorítja magát Øvredal, ahonnan nehéz elegánsan kimászni. Nem sikerül neki sem: a rejtély feloldására adott magyarázat kifejtetlen, de a mögötte rejlő logika, miszerint a szörnyet a szörnyüldözés hozza létre, legalábbis megfontolandó a dróntámadások nyomán erősödő terrorizmus korában.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13222