KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bye Bye Man - A rettegés neve

Sepsi László

The Bye Bye Man – amerikai, 2017. Rendezte: Stacy Title. Írta: Robert Damon Schneck regényéből Jonathan Penner. Kép: James Kniest. Szereplők: Douglas Smith (Elliot), Lucien Laviscount (John), Cressida Bonas (Sasha), Doug Jones (Bye Bye Man). Gyártó: Interpid Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

A paranoiát és pusztító látomásokat terjesztő elmevírusokként működő újkori horrorszörnyek (Valami követ, Körök) sorában a Bye Bye Man nyílt lapokkal játszik: a „ne mondd ki, ne gondolj rá” parancsolatai hamar leleplezik, hogy a film hősei elsősorban egy mentális fertőzéssel küzdenek, ahol csaknem mellékes a rém konkrét alakja. Ám a Kampókéz és a Pontypool szerelemgyerekeként leírható Bye Bye Man játékideje során képtelen felérni a filmindító kertvárosi mészárszék intenzitásához. A kilencvenes években egyedi atmoszférájú függetlenfilmekkel (mint a politikai populizmus térnyerése kapcsán ma is frissnek ható Az utolsó vacsora) indult Stacy Title-nek mintha minden maradék stílusérzéke a nyitószekvenciába sűrűsödött volna, ami után a megkísértett huszonévesek őrületbe torkolló féltékenységi drámája kivitelezésében és ötleteiben is lapos folytatás. Már Robert Damon Schneck a film alapjául szolgáló novellája sem a „Bye Bye Man” lehengerlő eredetiségével tüntetett, az ujjgyakorlat gazdag kultúratudományi apparátussal szedte ízekre a szerző által kreált városi legendát, a New Orleans-i mumus kapcsán módszeresen összegyűjtve a háttéranyagokat az Ouija-tábla feltalálásától az amerikai spiritizmus történetéig. Mivel a rendező lemondott az adaptációhoz kézenfekvőnek tűnő áldokumentumfilmes formáról, így a címszereplő eredendő ürességét sem fedi el a ráhordott tudásanyag (mint a novellában): Bye Bye Man Kampókézzel ellentétben nélkülözi annak társadalomtörténeti áthallásait, a kortárs konkurensek közül pedig a Slenderman körüli médiahype és valós tragédiák kárhoztatják Schneck rémét a másodhegedűs szerepére. Stacy Title és állandó szerzőtársa, Jonathan Penner nem csupán abban vall kudarcot, hogy a Bye Bye Mant beemelje az említésre méltó horrormonstrumok közé, de egy húsz éve ígéretesen indult alkotópáros visszatérése helyett is csak annak megfakulását szemlélteti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13203