KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

24 hét

Nagy V. Gergő

24 Wochen – német, 2016. Rendezte: Anne Zohra Berrached. Írta: Carl Gerber és Anne Zohra Berrached. Kép: Friede Clausz. Zene: Jasmin Reuter. Szereplők: Julia Jentsch (Astrid), Bjarne Mädel (Markus), Johanna Gastdorf (Beate), Emilia Pieske (Nele). Gyártó: Zero One Film / ZDF. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Most már biztos: Anne Zohra Berrached egzotikus csengésű neve a feminista filmesek listájára tartozik. Persze igazság szerint ez az első filmje után sem volt annyira kétséges, hiszen a Két anya drámája heveny együttérzéssel és szolid rendszerkritikával mesélt egy leszbikus pár gyermekvállalásának kálváriájáról. De a 24 hét már ízig-vérig társadalomtudatos női szerzőként definiálja törekvő rendezőjét: az idei Berlinale egyetlen hazai versenyfilmje egy erős asszonyról szól, akinek saját testéről, családjáról és életről-halálról kell visszavonhatatlan döntést hoznia, méghozzá a barátok, családtagok és rajongók tekintetének kereszttüzében.

Az ismert stand-up komikus, Astrid Lorenz ugyanis egy nap azzal szembesül, hogy a hasában hordott második gyermeke Down-kórban szenved – a német állam viszont egészen a terhesség végéig biztosítja számára az abortusz lehetőségét. Berrached pedig mindent bevet annak érdekében, hogy az ekként előálló dilemmát (kevesebbet ér egy Down-kóros élete? gyilkosság-e a kései abortusz?) egyre inkább kiélezze a játékidő során: rémült bejárónőt, bizonytalan rokonokat, megannyi kételyt, sőt egy további betegséget állít szembe egy megejtően szeretetteljes házastársi viszonnyal, miközben a lendületes cselekményt az anyaméhben úszkáló magzat életigenlő képeivel központozza. A meglepően kegyetlen fináléval pedig úgy tud érvelni a humanista álláspont mellett, hogy ugyanazzal a mozdulattal az anya szuverenitását is lelkesen elismeri. A 24 hét példaszerű elkötelezettséggel és jelentékeny drámai erővel dolgoz föl egy neuralgikus társadalmi problémát, de minden kézikamerás közvetlenség és valóságszagú amatőrszereplő dacára is csak ritkán tud valódi életet lehelni a sztoriba: Jentsch és Bjarne Mädel eleven házaspárja mellett számos klisékaraktert és keresett-kiagyalt álkonfliktust vezet elénk a cselekmény – valamint néhány kínosan rossz dumát a fellépések szcénái alatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12917