KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Joséphine

Alföldi Nóra

Joséphine – francia, 2013. Rendezte: Agnès Obadia. Írta: Samantha Mazeras és Agnès Obadia. Kép: Romain Winding. Szereplők: Marilou Berry (Joséphine), Mehdi Nebbou (Gilles), Bérengère Krief (Chloé), Amelle Chahbi (Rose), Charlie Dupont (Julien). Gyártó: Les films du 24. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 88 perc.

A franciák a nemzeti szellem azon csodás hagyományaival rendelkeznek, hogy ha valamijük hiányzik, akkor azt hazai nyersanyagokból, saját szájízük szerint legyártják maguknak. Eképpen csapott le a francia szórakoztatóipar a lassan kissé kopottkásnak minősülő ám még mindig népszerű, önvizsgáló szinglik hajmeresztő kalandjait bemutató romkomra, az egyoldalas képregényeken alapuló Joséphine-re. Az ifjú szőkeség a rajzasztalon aprócska egymondatos jelenetek főhőse, nagyvásznon azonban igazi párizsi metropolitaként, Bridget Jones-t meghazudtolva szerencsétlenkedik, gegparádék közepette önnön sorsát rontja, miközben álmai férfiját keresi, pedig az ott sertepertél az orra előtt.

Joséphine-nek van saját története, egy nős szeretője, három barátja, egy macskája. Nasikirálynőként chipses zacskókkal osztja meg fekhelyét, és annyi esze nincs, hogy amikor az egyik pácból a másikba lopakodik saját lakásának parkettáján, levegye 20 centis sarkú körömcipőjét. Az önreflexív, ám saját egójával és öntudatával magányosan küzdő, felületes benyomásokra építkező hölgyjelenség tehát elviekben mindig vicces, még akkor is ha elnagyolt és húszezerszer látott konfliktusokba keveri magát. Joséphine BD-mivoltából egyetlen dolgot őrzött meg: főhősének szürreálisan nagy farát, amelyet azonban Agnès Obadia rendezőasszony nem tudott vagy óhajtott kellőképpen absztrahálni. Eképpen az a fajta lány válik belőle, aki szórakoztató ugyan, de mindig ugyanazokat a vicceket és sztorikat meséli, ráadásul a kelleténél mindig hosszabban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11626