KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

303 magyar filmszínész

Senki sem tökéletes

Kelecsényi László

Ki került be, ki maradt ki? – minden lexikon kulcskérdésére e kötet egészen jó választ ad, a kifelejtettek száma csekély.

 

Mintha ajándékot kaptam volna. Mintha egy új ígéretes kapcsolat venné kezdetét. Örömmel tépem föl a fóliaborítást, pörgetem a nyomdafesték illatú lapokat. Még minden tökéletesnek látszik. Ragyognak a fényes oldalak. Elkezd az ember olvasni össze-vissza. Szerencsére ezt a könyvet nem kell az első oldalon kezdeni, persze végül betűről-betűre muszáj elolvasni.

Két kérdés merül föl minduntalan. Ki van/nincs benne? Milyen nívójúak a címszavak? Tizenhatan írták, és többségüknek valami köze van a Magyar Narancs hetilaphoz. Majdnem ugyanaz a társaság, amely ennek az előzmény-kötetét (303 magyar film – amit látnod kell, mielőtt meghalsz) írta. A szerkesztők azonosak: Bori Erzsébet és Turcsányi Sándor.

Tegyünk mellé 303 másik magyar színészt – biztatnak a szerkesztők az előszóban. Nem tennék. Azt szeretném, ha ebben lenne benne az a 303, akikről azt kell, hogy gondoljam, amit az alcím követel. Itt most egy talán mégsem egészen unalmas névsorolvasás következik. Kik a nagyon hiányzók? Ki került bele, csak azért, mert valakinek szíve csücske?

A legnagyobb hiány: Fedák Sári. Sehogyan sem értem, hogy a magyar színház- és filmtörténet első nagy, a fogalom igazi értelmében vett sztárja miként mellőztetett innen. Hiszen már bulváros népszerűsége okán is itt lenne a helye, és filmszerepe is van elegendő, hogy egy enciklopédia őrizze emlékét. Aztán nagyon hiányzik például Vaszary Piri, a komika-naiva, aki nélkül alig forgattak vígjátékot a harmincas években. Nem találom Benedek Tibort, a halhatatlan epizodistát, az egymondatos szerepek nagymesterét, sem a tragikus sorsú, és nemcsak ezért feledhetetlen Rozsos Istvánt. A modernek közül Szabó Lajos, a Megáll az idő buta iskolaigazgatója is jelentékeny filmemlékeket hagyott ránk. És Hernádi Judit vajon miért nincs a fényes-színes oldalakon? S vannak még nagy távolmaradók, akár a régi nagyságok (Lázár Mária, Kiss Ferenc), akár a modern időszak kiválóságai (Takács Kati, Gelley Kornél) közül. Nekem Pálos György (Megszállottak, Elveszett paradicsom, Kertes házak utcája) nélkül nincs modern magyar filmtörténet. Különben is az egyik legszebb orgánumú színészünk volt – élt ötven évet, felejtsük el. Miért is kéne? Kinek a javára? Mi közöm Putty Liához, ki épp csak átfutott a honi némafilm egén? Éva Bartók se köthető oly nagyon ide, Peter Lorre pedig a szerkesztők szerint is kakukktojás (jöhetne a többi, fél- és negyedmagyar sztár Tony Curtisszel az élükön).

A címszavak a hosszúságukkal is értékelnek: vannak egy-, két- és háromoldalas színészek. Gáti Katalin (nekem csak Kathleen Gati) két oldalt kapott, miközben Latabár Kálmán, Karády Katalin, Kiss Manyi, Őze Lajos csak egyet-egyet.

Aztán a szövegezés. Eperjes Károlyról politikai vitairatot olvashatunk. Zenthénél szükségesnek tartja a címszóíró megjegyezni, hogy utolsó évei nagy sikerét egy „hanyagmód összegányolt televíziós sorozatban játszotta”. Ha ez a Szomszédok, mit írna a szerző a ker-tévék szappanoperáiról? Különben is, mintha a kisportrék szövegezőinek Kádár-éra komplexusuk volna. Életkorunknál fogva személyes élményük alig, ezért aztán, ha kell, ha nem rúgnak egyet olykor a színészeken is. Legtöbben azért megpróbálják leválasztani a korról az embert, és a teljesítményt önmagában felmutatni; többnyire sikerül a bűvészmutatvány, különösen Turcsányi Sándornak és Vágvölgyi B. Andrásnak.

Az adatpontosság majdnem százszázalékos, néhány szeplő pettyezi csak a makulátlanságot. Szegény Horváth Teri oly csendesen ment el, hogy a szerkesztők észre sem vették. Zala Márkról is lehet tudni, hogy Márkus Lászlónak anyakönyvezték. A legdühítőbb azonban egy visszatérő szarvashiba: Latinovits Zoltán nem Szárszón, hanem Balatonszemesen vesztette életét.

Rongyszőnyeg; vidám és sokféle – vallja magáról a kötet előszava. Tényleg az: ám néhol fölfeslik a szövés. „Pronyó”, írja valaki Pécsi Ildikó kapcsán, egy zavaros mellékmondatban. Csak tudnám, mit akart mondani?


GABO Kiadó, 2009


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10065