KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Piedone Egyiptomban

Sólyom András

 

Aki már látott Piedone-filmeket, tudja, mit várhat. Nem zsákbamacskát vesz, a biztos áruért megy moziba. Nevetni akar, izgulni akar, bunyót akar látni, és erőt, bátorságot akar meríteni a legyőzhetetlen Piedone (alias Ritzi rendőrfelügyelő, a nápolyi rendőrség világutazója) élményeiből, aki reális világban forgolódik.

Ugyanabban, ahol a mozinéző? Persze, csak látszólag. Mert mesevilág ez, ahol az irreálisan megnövelt képességek, helyzet-megoldások uralkodnak. Ettől mese a mese, és élvezet az, ami szórakoztat.

Ezúttal Egyiptomba kerülünk, ki tudja, miféle vonzások eredményeként. Persze lenyűgöző a látvány! És miért is ne? Egy olajtársaság vezérkara rejti a gonoszt: Piedone-nak jócskán akad dolga. Térül-fordul és hetet vagy akár hétszer hét ellenfelet is leterít. Fantasztikus ütései végzetesek. De ez kell is, mert egy megátalkodott olajmágnás ügynök-rendszere, mesés testőrsége folyton-folyvást az életére tör. De ő az igazságot keresi’! A filmben ez egyértelműen szeretnivaló az egyértelműen rossz ellen harcol.

Piedone egyre többet tud meg az olaj körüli sötét ügyletekről: akinél az olaj, annál a hatalom. A küzdelem egy tudós titkának kiderítéséért folyik, aki feltételezi, hogy a világnak azon a pontjain, ahol az általa felfedezett különleges bogarak élnek, olaj rejtőzik a föld mélyében.

Az olajtársaság és Piedone harca természetesen megnyugtató befejezéssel ér véget. Természetesen. Lehetne másképp?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7499