KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Johohoho

Ardai Zoltán

 

Célzatosan érzelmes mű ez egy törött karú kisfiú és egy ki tudja meddig ágyhoz kötött férfi kórházi barátságáról. Ez a barátság a közös fantáziálgatás jegyében szerveződik, olyan lelki tartáshoz segítve kettejüket, amely által dacolhatnak a kórtermi élet – és a beszüremlő kinti mindennapok – sivárságával. Két betegtársuk különösen undoknak mutatkozik; egyikük korlátolt módon kedélyes, nagydarab harlekin, a másik esetlen, szervilis és gyáva vénember. A történet inkább a felnőttekhez szól, mint a gyerekekhez (akiknél azért láthatóan pályázik némi sikerre). Inkább a nagyokat inti arra, milyen könnyű és hétköznapi, szinte észrevétlen dolog bizonyos fajta rémpofákká válniuk, ha feledik, hogy a meséknek milyen nagy fontossága van az emberi életben. Ez a filmes tanóra hellyel-közzel még szellemes is; egy szabadon kezelt kalózhistória elevenedik meg betéttörténetként a szemünk előtt, játékosan fejreállítgatva, mégis őrizve a kalandromantika étoszát. A rendező azonban annyira fellelkesül igazától, hogy idővel elveti a sulykot. Például egy szeretetroham alkalmával a mesélgető férfi és a kisgyerek kis híja, hogy nem forrnak össze heves csókban. S a befejező extatikus premier planról is elmondható: ehhez nem elég teherbíró a nevelő jellegű sztori, illetve a benne rejlő, szerény igényű gondolati szerkezet. Így hát ez a kicsit merész film kicsit nevetséges is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6838