KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ottó, az orrszarvú

Kovács András Bálint

 

Ottó, jóllehet sárga és három szarva van, mégis igazi orrszarvú. Topper, az angyali szépségű dán kisfiú rajzolta a szobája falára egy varázsceruzával, amellyel, ha valamit lerajzolnak, az megelevenedik. Nem kis galibát okoz Ottó a kis halászfalu kocsmájának emeletén, de a derék falusiak dicséretére legyen mondva, ezt egy cseppet sem bánják. Nem csoda, hisz ebben a faluban mindenki lökött egy kicsit, kivéve a gyerekeket, akik ettől némiképpen magányosnak is érzik magukat. Még jó, hogy ott a varázsceruza, amellyel sakkban tudják tartani a bugyuta és olykor durva felnőtteket. A film, számos mulattató epizódja ellenére, mégis szomorkás egy kicsit. A történet középpontjában az áll, hogy Topper hazavárja tengerész papáját, aki ugyan mindennap ajándékokat küldözget neki a távolból, de ettől a kisfiú még mindig magányos: anyukája nincs (nem tudjuk, hol van), apukája pedig ki tudja mikor jön meg. Egyetlen barátja Viggo, egy vörös hajú kisfiú, de Viggo családjában sincs nyugalom: apukája ugyancsak gonosz pára. A film már-már abszurdba hajló jelenetekkel ecseteli, ahogy a két kisfiú kénytelen kijátszani az ostoba és otromba felnőtteket. Nem is segít ezen a hülye világon más, mint a varázsceruza, amelyet a történet végén, amikor a papa már Toppert is magával viszi, a kisfiú mentőövként kidob a partra Viggónak.

Bájos gyerekfilm az Ottó, az orrszarvú, és néha meghökkentő eseményfordulatai határozottan az abszurd iránti érzékről tesznek tanúságot, melyet a rendező nyilván komolyabb műfajokban is kamatoztatni tudna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5831