KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula

Körner Éva

 

Pauer Gyula témája a Szépség – a Szépségkirálynő.

Pauer Gyula filozófus-művész, a művészet funkciójáról, a művészet befolyásoló hatalmáról, a művészi igazságról, a fogalom manipulálhatóságáról csinál szobrokat. Legújabb témája a szépség mibenléte, és az, hogy lehet-e ma a szépséget az emberi alakban megfogalmazni. Micsoda merészség Nofretete, a Diszkoszvető, a Dávid, de akár Renoir nimfái és Manet bárkisasszonya után a szépség manifesztációját emberi alakban keresni. A közelmúlt időszak filozofikus irányzata, a concept art kizárólag a szépségfogalom etimológiájával foglalkozott. Az új konkrét irányzatok, a neorealizmus viszont az emberi alakban a társadalmi és személyes társulást látja meg. Egy hatalmas időtáv, mély eszmei szakadék túlsó partján Pauer Gyula nekimerészkedik, hogy meditációját a szépségről szép emberi alakban közvetítse. Vállalkozásában azonban nemcsak az a jelen művészet konvenciójától halálugrás-szerűen elrugaszkodó mozdulat az új, hanem realizációs módszere is, a szépséget megformáló klasszikus hagyományhoz képest. Ő a nagyon ezoterikus témát nagyon triviális anyagban fogalmazza meg. Egy elméleti gondolatot egy parlagi gyakorlat szerint olyanfajta öntvényeljárással realizál, mint amellyel a giccsjátékokat készítik. Pauer nagyon tudatosan, mondhatni világszemléleti alapon használja ezt a vulgáris technikát, éppen a szépségnek, mint ideának mai reális megjeleníthetőségét manifesztálja általa, azt az ambivalenciát, amely ma az „idea” és a „kép” viszonyát jellemzi, és a feladatot, amelyet maga elé kitűzött, hogy feloldja ezt a ma feloldhatatlan ellentmondást.

Pauer Gyula témául a Szépségkirálynőt választotta. Mi és ki a szépségkirálynő? Közmegállapodás, egyezményesített eszmény, amit a leginkább elfogadunk! Konzumszemlélettel befolyásolt gondolkodásunk sztereotipiáinak egyik jellegzetes terméke, vagy olyan közös nevezőre emelt, eszményített alak, mint amilyen a görög koré? Az bizonyos, hogy összegzés, általánosítás terméke, és annak ellenére, hogy nagyon mai módon kommerciális, mégis a valamikori szépségeszmény iránti igényünket akarja kielégíteni. Pauer vizsgálódása során mintegy filmszerű, áttetsző rétegekben mutatkoznak meg a téma összetevői. Ábrázolja, rögzíti a megfogható testiséget, amelyben kibontakozik a szépség szociológiája. A dilemma az, hogy a mai ember számára a szépséget a klasszikus eszmény közvetíti-e vagy inkább a színes fotók világában, a médiumok által már manipuláltan bemutatott élő test, a múzeumok vagy a magazinok testisége?

A Pauer öntvényeiben mozdulatlanná tett női test mintegy a színpadra emeltség drámai mozzanatával telítődik. Felrázó élmény, amely megbillenti a közhelyes nézést, és a női test voyeur-szemleletét visszaszorítja az a heroizmus, amelyet csak egy megörökített, mozdulatlanná varázsolt test fejezhet ki. A reklám-lányok, mint mutatvány, és a szórakozásra vágyó közönség, mint befogadó, a plasztikai munka során más minőséggé váltak, az efemerből és konzumálhatóból kiemelkedett a szemlélet mélyrétegeiben rejtőző, múltbafeledett viszonylat. Az eleven forma a plasztikában nemes-veretű lesz, de közönséges anyagával, a kihívó színezéssel megőrzi kétértelműségét, a tartós és feszes alakzat aktualitását és mozgékonyságát. Pauer a maga konceptjeit állandóan új és új formák próbájának veti alá. El akarja kerülni a „klasszikus” állandóságot, melyet elutasít, munkájának egyik legfontosabb tényezője folyamat-jellege. Ezáltal szüntelen kényszeríti saját magát és a nézőt a gondolati szembenézésre. Szoboregyüttese meditativ és plasztikai valóság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5279