KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete mágia

Hegyi Gyula

 

Sajátos, de egyre több olyan amerikai filmet láthatunk, amely gyermekét (gyermekeit) egyedül nevelő apáról szól. Kezdetben még némi humoros hangsúlyt kapott a konyhában és gyerekszobában új szerepet próbáló férfi csetlő-botló igyekezete, mára azonban az amerikai apák (legalábbis a hollywoodi filmekben) igencsak belejöttek az egyszemélyes szülői szerepkörbe. A Fekete mágia főszereplője rendőrségi pszichológus, aki magánéletében gyengéd apa, hivatásában pedig perverz gyilkosságok lélektani rugóinak szorgos kutatója. És egyre inkább nyomozója is, mert a rendőrség „természetesen” tehetetlen, a dokira marad egy borzalmas és misztikus gyilkosságsorozat felderítése. Fehér középosztálybeli amerikai szülők gyilkolják meg válogatott szadizmussal gyermekeiket, hogy eleget tegyenek egy különös afrikai varázsló félelmetes parancsainak. A varázsló az éhező Afrika véres és sötét babonáit árasztja magából New York városában: és a New Yorkiak, miután minden hitből és rációból kiábrándultak, mohón isszák magukba a fekete mágia gyermekgyilkos kegyetlenségét.

Európai ésszel az ember természetesen azt kérdezné: miért? Sikeres és jólszituált emberek a világ vezető hatalmának legnagyobb városában miért engedelmeskednek egy Afrikából érkező, angolul rosszul beszélő falusi varázsló kegyetlen parancsainak? John Schlesingert, a rendezőt és a film producerét azonban láthatóan más izgatja: a végső, nagy leszámolás, amelyben a pszichológus és barátja részint ökölharcban, részint tűzpárbajban a bűnösök kisebb hadseregével számol le. Egészen Rambo-stílusban. Igen. Amerika más. Tudják ezt az afrikai varázslók is...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4705