KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj

Kovács Marcell

 

Denevérzáporral indítani, pláne liftben, már fél siker, ha pedig az Alkonyattól pirkadatig folytatásáról van szó, szinte telitalálat. Az egyik áldozat lehet jól ismert szappanopera cica, a másik esetleg a kultikus Gonosz halottak széria rettenthetetlen zombivadásza. De legyen mindez csak beugratás, a filmben egy másik film, amit a főhős a tévében néz éppen, hogy utána kezdetét vehesse az igazi történet, a jól bevált.

Bankrablás, vámpírok, egy közepesen szellemes eszmecsere a pornófilmek dramaturgiájáról és a szigorú tekintetű Danny Trejo. Scott Spiegel tartja magát a hagyományokhoz, már amennyire az egyenesen videoforgalmazásra szánt produkció szerény költségvetése engedi. Az Intruder című olcsó áruházi vérfürdővel az effajta filmek kedvelői körében komoly rangot szerzett rendezőt a történetvezetés kevéssé érdekli, a ritmus meg, úgy tűnik, egyáltalán nem, viszont szívesen bíbelődik a komikumig vitt erőszakjelenetekkel. Otthonosan mozog a buta tévésorozatok és a B-kategóriás horrorfilmek világában, de nincs az a kifinomult rossz ízlés, ami egy újabb zuhanyozós Psycho-idézetre magyarázatul szolgálhat. Látványban a bájos barkácsmegoldások dominálnak. A szubjektív kamera kínálta mókás látószögek egy idő után már igen fárasztóak, de amikor a vámpír szájából kukucskálhatunk ki vagy egy tűzharcot a házfalon táncoló árnyékokkal mesélnek el nekünk, meg kell hagyni, jópofák.

Spiegel különben kedvelt figurája a Tarantino-életrajzok írásából élőknek, a legenda szerint ő vezette be az izgága videotékást Hollywood előszobájába. Hálából most filmezhetett kedvére, a csalódott Clooney-rajongók pedig legfeljebb faképnél hagyják a texasi vámpírokat. Pedig a harmadik rész a vadnyugaton játszódik, bizony ám.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2944