KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Harmat György

A 12. században vagyunk, amely időszakról itt annyi derül ki, hogy a film készítői látták a Gyalog-galoppot. Ám nem időzünk sokáig VI. Lajos korában, mert egy mágus kifelejti a varázsitalból a záptojást, minek következtében a két főhős, lovag és fegyverhordozója, tévedésből előreröppen 1992-be. Mily mulatságos a két civilizálatlan téblábolása a mai utódok között! Egyikük megeszi a celofánt is, amibe a szendvicset csomagolták. Először látván fürdőszobát: a vécécsészében mosdanak. Böfögnek, köpködnek, szellentenek. Szellemességet azonban nem tanult Monty Pythonéktól a rendező-forgatókönyvíró (Poiré) és a főszereplő-forgatókönyvíró (Clavier). Azt nem is lehet. E film létrehozóinak például nyilván meggyőződése, hogy vígjátékban a színészet annyit tesz, mint pofákat vágni, mórikálni, ordítozni, bakugrással közlekedni. És máris nevet a nagyérdemű. Vagy olykor elmosolyogja magát. Vagy...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=179