KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Esőemberke

Pazár Sarolta

Monsieur Je-sais-tous – francia, 2019. Rendezte és írta: Stéphan Archinard és François Prévôt-Leygonie. Kép: Pierre-Hugues Galien. Zene: Matthieu Gonet. Szereplők: Arnaud Ducret (Vincent), Max Baissette de Malglaive (Léo), Alice David (Mathilde), Jean-François  Cayrey (Louis). Gyártó: Wy Productions / Gaumont. Forgalmazó: Romis. Szinkronizált. 99 perc.

 

Mi történik két ember találkozásakor, ha egyikőjük sincs tisztában a kapcsolatteremtés alapjaival, érzelmi és szociális készségeik hiányosak? Stéphan Archinard és François Prévôt-Leygonie ennek a találkozásnak és egymásra hatásnak bemutatására törekedtek, amikor Alain Gillot regényének adaptálását fejükbe vették. Vincent, a jóképű fociedző, akinek felszínes kapcsolatokkal szegélyezett agglegény élete jottányit sem látszik változni, a szeme előtt lebegő kínai edzői szerződés ellenére sem. Könnyed életmódját és utazási szándékait az évtizedek után viszontlátott anyja húzza keresztül, akinek kórházba kerülésével felügyelet nélkül marad unokája, Léo. A tizenhárom éves Asperger-szindrómás fiút Vincent kénytelen magához venni, de tudomást sem véve unokaöccse sakk iránti szenvedélyéről és speciális igényeiről, koloncként cipeli magával mindenhova. Azonban a focipályán edző fiúk közé kapusként beállított Léo-ból egyszeriben felszínre tör futballista őstehetsége. Vincent viszont aggályokkal tekint a fiú focista terveire. Az empátiát teljesen nélkülöző felszínesség alól lassan kikecmergő Vincentben nehezen születik meg az odafigyelés és az unokaöccse iránti felelősség érzése.

Ha már a kettejük története valóságnak túl meseszerű, vígjátéknak nem elég vicces, legalább kapaszkodhatnánk a főszereplők játékába. Itt azonban ez sem sikerül, mindkét színészi paletta meglehetősen szürke és unalmas, így sem igazi érzelmeket nem látunk Vincent arcán, sem egy olykor indokoltnak vélt közelit Léo-ról. A jól funkcionáló autista kamasz és a mogorva edző egymás iránt nehezen kialakuló bizalmáról és közös sportrajongásukról mesélhetett volna ez a mozi, ehelyett inkább a regény kilencvenpercnyi játékidőbe passzírozott illusztrálása maradt. A közhelyekből kirakott forgatókönyv és az egymás mögé pakolt jelenetek eredménye nem több mint egy újabb megérdemelten feledésbe merülő francia vígjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14510