KritikaKincsemNyereg alattHuber Zoltán
Profi kosztümös kalandfilm instant fogyasztásra,
mellékhatások nélkül.
A plázák népét magyar filmre becsábítani igen komoly kihívás, a Kincsem a Várkonyi-féle történelmi
szuperprodukciók áramvonalasított, aktualizált attrakciós potenciáljában bízik.
Az óriási tömeg- és csatajelenetek, a több szálon futó eposzi építkezés helyett
a XXI. században már a mai poénok mellett a tempó, a főhős vagánysága és a
versenyek koncentrált energiája adják a feszültséget, de a közönséget most is a
magyar történelem színpompás díszleteivel csalogatják az alkotók. A szerelem és
bosszú univerzális meséjéhez a kiegyezés korabeli kulisszák felpörgetésével
kevernek helyi ízeket.
Herendi Gábor ezúttal a Valami
Amerika és a Magyar vándor két
véglete közötti arany középutat választotta. A Kincsem is a nagybetűs hollywoodi történetet meséli újra, de a
klasszikus álomgyári fordulatok már nem a mesterségesen édesített budapesti
hétköznapokban, hanem egy digitálisan feljavított történelmi háttér előtt
zajlanak. A nézővel összekacsintó kortárs poénok és beszólások menetrendszerűen
érkeznek ugyan, de szerencsére kevés vizet zavarnak. A lényeg a mellőzött,
vesztesnek bélyegzett hős győzelme, a gonosz ellenfél legyőzése és a nő
megszerzése, szexi bőrcilinderekkel és csipkékkel, meg pofaszakállakkal
körítve.
Maga a címszereplő kecses szimbólum, a két főhőst meghatározó jellemvonások
élő, fújtató megtestesülése. A kezdetben értéktelennek tartott ló a
szabadságharc után mindenét elveszítő, ösztönös tehetségét léha duhajként
elpazarló Blaskovich Ernő tükörképe. Ahhoz, hogy a férfi versenylovat
faraghasson a csiszolatlan gyémántból, előbb önmagával kell tisztába jönnie. A
vad, megszelídítőjére váró csodakanca egyúttal a vágyott nő állati megfelelője
is, aki akaratán kívül egyúttal a bosszút beteljesítő győzelem akadályává
válik. Hősünk az ősellenség egyetlen lányába szeret ugyanis bele, az előtte
álló kihívások és dilemmák így a gyönyörű állat versenyeitől, a konkrét
történelmi kontextustól függetlenül, bárki számára átélhetőek.
A Kincsem a minél szélesebb
közönség megnyerése érdekében a globálisan bevált receptekre szavaz, a
piros-fehér-zöld színkombináció csak a csomagolás miatt érdekli. Emiatt akár
dicsérni is lehet az alkotókat, hiszen így egyúttal a népi giccs, a kínos
nacionalizmus és a testszagú magyar virtuskodás csapdáit is messzire elkerülik.
Másrészt viszont hiába látjuk az épülő Szent István-bazilika képeit és bukkan
fel többször maga Ferenc József is, az Osztrák-Magyar Monarchia kizárólag a
ruhák és helyszínek szintjén fontos, mint romanticizáló elem. Egy bevallottan
szórakoztatni akaró kosztümös kalandfilmben ez persze nem feltétlenül baj, de az
alapvetően a főhős jellemfejlődésére és a nő meghódítására koncentráló
történetben ez esetben kissé elsikkadnak az ellenfelek. Gáspár Tibor és
Keresztes Tamás remek színészek, de a karaktereik kidolgozatlansága miatt nem
érezzük fenyegetőnek a jelenlétüket.
A fordulatok és
történések dramaturgiai megalapozottságát az alkotók többször feláldozzák az
elérni kívánt hatás oltárán, de a ló, a férfi és a nő ügyesen egymásra játszott hármasa képes végig
fenntartani a feszültséget. Régen láttunk ennyire csibészesen sármos magyar férfihőst,
Klára pedig pont az a belevaló csaj, akit el tudunk képzelni mellette. Nagy
Ervin és Petrik Andrea párosa nagy találat és nemcsak azért, mert tökéletesen
működik közöttük a kémia. A két színésznek elhisszük a drámát és az elemi
kalandvágyat is, ami a figuráikat egymás felé sodorja. A film pergő ritmusa, a sztori csavarjai és a derbik izgalma nem
érnének sokat, ha nem szurkolnánk nekik kezdettől.
A Kincsem érezhetően a lehető legkisebb
ellenállás és nagyobb látvány felé halad, ez utóbbira pedig tényleg nem lehet
panasz. Különösen, ami a ruhákat és a
tárgyi környezetet illeti, a finoman steampunkos kiegészítők és mütyürök, a
tökéletesen szabott zakók vannak annyira emlékezetesek, mint az egyébként
kimondottan mozgalmasra sikeredett vágták. Van tehát kiért izgulni és van min
legeltetni a szemet, a könnyed fogyasztást tényleg semmi nem gátolja meg. Az
átgondolt, kimért profizmus uralja a filmet, annak minden előnyével és
hátrányával együtt.
Kincsem – magyar, 2017. Rendezte: Herendi
Gábor. Írta: Hegedűs Bálint, Herendi
Gábor. Kép: Szatmári Péter. Zene: Hrutka Róbert. Szereplők: Nagy Ervin
(Blaskovich Ernő), Petrik Andrea (Klara von Oettingen), Gáspár Tibor (Otto von Oettingen), Keresztes Tamás (Gerlóczy), Gyabronka József
(Hesp), Rátóti Zoltán
(Blaskovich Bertalan), Fekete Ernő
(Ferenc József császár). Gyártó: Café Film. Forgalmazó: Fórum Hungary. 110 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 7 |
 |
|
