Magyar MűhelyTestről és lélekrőlÁlmomban már láttalakKolozsi László
Enyedi Ildikó minden
filmje szerelmesfilm, e rendkívüli álombeli találkozással sincs másként.
A kabbala szerint egy
álom akkor érdemel figyelmet, ha visszatér. Az egyszeri álommal, még ha felettébb
érdekes is, nem érdemes foglalkozni; felfejteni felesleges. Az csak az agy
éjjeli – a gondolatok kitakarításával járó – jelensége, semmi több. Az álom
akkor érdemli meg a részletesebb vizsgálatot, ha az elme legalább már két éjjel
lejátszotta. Ekkor kétféle jelentősége lehet: társadalmi, ilyen az álomban
megélt prófécia, vagy személyes. A saját életünkről is tartalmazhat üzenetet.
Enyedi Ildikó új filmje,
a Testről és lélekről két olyan,
enyhén sérült ember, Endre és Mária viszonyát fedi fel, akik éjjel ugyanazt
álmodják: az azonos álom teszi őket szerelmesekké. Mindketten egy vágóhídon
dolgoznak, és egy véletlen nyomán eszmélnek rá, hogy mindketten szarvassá
álmodták magukat. A vágóhíd brutalitásának és az álom gyengédségének érzelmi és
stílusbeli váltakozásai teszik elsősorban dinamikussá az Enyedi-életműnek ezt a
különös, bizonyos értelemben az életműben új utakat is nyitó darabját. Enyedi
korábbi filmjeiben is azt vizsgálta, a transzcendens, a megfoghatatlan, a
valóságon túli valóság megjelenése a hétköznapokban, a hétköznapi eseményekben,
lehet-e nem csodaszerű. Lehet-e racionális, ami felfogható és belátható
világunkon túl van. Enyedi alapfelvetése mintha hasonló lenne, mint
Tarkovszkijé (akinek emblematikus színészére fontos szerepet is osztott a Bűvös vadászban): a megélt valóság
valójában csak a tudatunk árnyképe, és a film az a médium, aminek segítségével
a barlangból kilátásunk nyílhat a nem csupán árnyként megélhető valóra.
Mintha Enyedi Ildikó korábbi
filmjei is – a Testről és lélekről felől
nézve különösképpen így tetszik –, egy más tudatállapot filmjei lennének. A
felébredt tudat filmjei. Ezért nem az a lényeges kérdés e film világában: milyen
következménye van a kontrollált tudattartalmaktól eltérő álomnak a racionális,
kézzel fogható tapasztalatokra épülő életünkben. Lehet-e hatása az életünkre
egy álomnak. A brutalitás és gyengédség eleven ellenpontozása mintha nem lenne
más, mint egy beavatási misztérium, egyfajta hidegben és forróban
megmerítkezés, melynek során a hősök magukhoz térnek. És megélik a kitüntetett
álom és életük elválaszthatatlanságát. Magukra ébredésük első pillanata az,
amikor a vicces nyomozás következtében rádöbbenek: az álmuk közös.
Eleinte mintha nem is
értenék, mi történik velük. Mindketten sérültek, Endrének a karja – Morcsányi
Gézát a bénult végtagja segíti az eleven, minden pillanatában rendkívül
koncentrált játékban –, az Asperger-szindrómás Máriának a szociális énje.
(Alakoskodni nem tud: ami a szívén, az a száján. Érintkezni, másokat
megérinteni képtelen.) Borbély Alexandra álmatag, már-már révült tekintete
traumákat, rejteni kívánt sérelmeket is sejtet. Az emberi élethelyzeteket
playmobil figurákkal gyakorolja. Az álom ornamentikája, a fagyos hó ropogása, a
szarvasok, Góliát és Picúr futása, mintha valóságosabb lenne, mint az antropomorf
szereplők világa. Azt, hogy az élők tere egyfajta mitikus, álomszerű tér,
Herbai Máté merev, már-már statikus beállításai is erősítik. Nem véletlenül
mondja Morcsányi Géza interjúnkban, hogy úgy nézte a felvett jeleneteket, mint
Hopper, Caravaggio festményeit. Enyedi Ildikó most nem mozgalmas, Truffaut-moziba
illő mozgó kompozíciókat alkotott (mint a Simon
mágusban), hanem állóképeket. Ezek a
meditáció, az elmerülés, az önfölfedezés és önértelmezés imágói. Ezért is
érezni még melankolikusabbnak, még rezignáltabbnak, ennek a filmnek a képeit,
mint a korábbiakét. Ugyanakkor ezek a képek melegebbek is, erőteljesebbek is,
kifundáltabbak, egy tudatosabb alkotó képei, melyek tele vannak vérbő humorral,
iróniával. Ha irónia alatt a világ józan szemléletét értjük.
A józanság e film
kulcsszava: az álom józanságáé. A vágóhidak (és az állat-lágerek) kétszer
kettőjének józanságáé. Enyedi Ildikó mintha, rendkívül merészen, eggyel beljebb
lépett volna a transzcendens világába. Egy lépéssel közelebb a teljesség felé.
Testről és lélekről –
magyar, 2016. Rendezte és írta: Enyedi Ildikó. Kép: Herbai Máté. Zene: Balázs
Ádám. Vágó: Szalai Károly. Hang: Lukács Péter. Szereplők: Morcsányi Géza
(Endre), Borbély Alexandra (Mária), Schneider Zoltán (Jenő), Nagy Ervin
(Sándor), Tenki Réka (Klára). Gyártó: Inforg – M &
M. Támogató: Magyar Nemzeti Filmalap. Forgalmazó:
Mozinet Kft. 116 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 11 átlag: 5.27 |
 |
|
