KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Torta

Huber Zoltán

Cake – amerikai, 2015. Rendezte: Daniel Barnz. Írta: Patrick Tobin. Kép: Rachel Morrison. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Jennifer Aniston (Claire), Anna Kendrick (Nina), Britt Robertson (Becky), Sam Worthington (Roy). Gyártó: Cinelou Films / Echo Films. Forgalmazó: Parlux Entertainment. Feliratos. 92 perc.

A súlyos fizikai és lelki fájdalommal járó gyászmunka a kortárs indie-drámák egyre közhelygyanúsabb alaptémája és az aranyozott elismerésekre ácsingózó színészek kedvelt vadászterülete. Szörnyű balesete után a gazdag fehér ügyvédnő képtelen továbblépni, a külvilágot erős gyógyszerekkel és kitartó embergyűlölettel tartja távol magától. A trauma fájdalmas nyomokat hagy a testén és hősnőnk az öngyilkosságot fontolgatja. Szerencsére akadnak néhányan, akik nem mondanak le róla, a múlttal való szembenézés így végül nem marad el. A banális alaphelyzetet a Torta alkotóinak nem sikerült elmélyíteni.

A kulcsfontosságú információk visszatartása nem sokat segít, az első perctől minden sejthető. A kötelező fordulatok és mellékszereplők menetrendszerűen érkeznek, a lojális mexikói házvezetőnőtől az elmosódott álomszekvenciákig valamennyi vonatkozó elbeszélői klisét és audiovizuális megoldást kipipálhatunk. Frissítő eredetiséget egyedül a főszereplő szarkasztikus humora és szalonképtelen viselkedése képviselnek. Aniston csodálatosan egyensúlyozik a tragédia és a komikum határán, az egyszerre esendő és irritáló nő kezd érdekessé válni. Ám a karakterben lappangó potenciálok ellenére a film nem képes túlmutatni az igényes kiállású, futószalagon érkező könnyfacsarók színvonalán. Az üdítő tónusváltások rendre hervasztó biztonsági játékba fulladnak. Aniston és kollégái tényleg minden tőlük telhetőt megtesznek, és a laposabb figurákba is életet lehelnek. A Jóbarátok egykori sztárja könnyedén bújik ki a szorongató romkom-skatulyából, de imponáló alakítása önmagában még kevés a várva várt díjesőhöz. Kellő érzelmi töltet és feszültség híján a színészek sokszor légüres térbe kerülnek. Néhol egyenesen úgy érezhetjük, jeleneteknek álcázott szituációs gyakorlatokkal van dolgunk. De legalább Aniston bebizonyította, hogy egy tehetségesebb alkotó kezei között figyelemreméltó dolgokra is képes lehetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12348