KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elbaltázott nászéjszaka

Harmat György

San Franciscóban, a Jack Kerouacról elnevezett utcában van egy művészklub, ott adja elő Charlie – diaképek és zene kíséretével – rapre emlékeztető költeményeit. Charlie alakítója Mike Myers, akit Wayne-ként ismerünk az ő világából, ugyanazt a lökött figurát játssza most is, csak valamivel kevesebbet vigyorog, egy fokkal finomabb, kettővel érzelmesebb. Charlie félelmét a komoly párkapcsolattól dús képzelőereje támogatja: legutóbbi partnerében maffiózót sejtett, ezért szakított vele. Ki másba is szerethetne bele legközelebb, mint egy bájos henteslányba? Adott Charlie paranoiája, egy újságcikk keltette gyanú, aztán már hiába fogja a fejét: „fejszés gyilkost vettem feleségül” – ahogy az eredeti cím mondja René Clair egykori szerelmi komédiájára utalva (Boszorkányt vettem feleségül). A romantikus – a „crazy” – és a bűnügyi vígjáték műfaji sajátosságai készségesen olvadnak át egymásba, az alkotók ugyanis ügyesen használnak fel szokványt és újdonságot, újdonságnak mutatkozó szokványt és szokványnak mutatkozó újdonságot. Tartalmilag a legszellemesebb ötlet a beosztottja kívánságára a tévékrimik „vadzsaruját” eljátszó rendőrfőnök epizódja, formailag pedig a jelenetváltás sajátos módja: az egyik kép váratlanul foglalja el – először csak részben – a másik helyét, így egyszer például az az érzésünk támad, mintha a villamos betérne a szórakozóhelyre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1181