KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A harag tüze

Bocsor Péter

Out of the Furnace – amerikai, 2013. Rendezte: Scott Cooper. Szereplők: Christian Bale, Casey Affleck, Woody Harrelson. Forgalmazó: Pro Video. 116 perc.

Első rendezése, az Őrült szív (2009) után, amely egy lecsúszott countryénekes sorsát mutatja be Jeff Bridges Oscar-díjas alakításában, Scott Cooper ismét az amerikai néplélek számára kedves témához nyúlt. Az országot felépítő, főként pennsylvaniai és nyugat-virginiai acélmunkások küzdelmes sorsa ugyanis a countryzene által megidézett westernromantika mellett az amerikai identitás másik nagy toposza, amely nemcsak a filmrendezőket ihlette meg, amilyen például a matewani mészárlásnak emléket állító John Sayles, de a történelmi regényeknek is gyakran témát adott. Cooper is egy ilyen regényt választott filmje kiindulópontjául, mégpedig Thomas Bell Out of This Furnace (1941) című családtörténetét, amely a Braddockban (Pittsburgh egyik külvárosában) élő kelet-európai bevándorlók sorsát kíséri végig három nemzedéken keresztül.

Noha a film ugyanitt játszódik, és az angol címe is Bell regényére utal, A harag tüze korántsem tekinthető adaptációnak. Cooper és a forgatókönyvet vele együtt író Brad Ingelsby a regény helyszínét és történelmi kontextusát csupán háttérül használják az iraki háború és a legutóbbi gazdasági válság lelki és társadalmi hatásait bemutató filmben, és a főszereplő, a nehéz körülmények között is a boldogságot kereső acélgyári munkás, Russel Baze (Christian Bale) sorsának középpontjába egy igencsak témaidegen motívumot állítanak: a bosszút. Miután Russel öccse, az iraki háború után beilleszkedni képtelen Rodney (Casey Affleck) a vérfertőző hegylakók számára pénzdíjas ökölharcokat szervező Harlan DeGroat (Woody Harrelson) áldozatául esik, a törvényen kívüli közösséggel szemben tehetetlen rendőrség helyett Russelre vár a feladat, hogy saját kilátástalan sorsát végleg megpecsételve igazságot tegyen.

Ellentétben azonban az alkotók szeme előtt nyilvánvalóan példaként lebegő A szarvasvadász-szal, a rozsdaövezet szürke világába bepillantást nyújtó szociodráma és a hétköznapi ember morális felőrlődésére kihegyezett akciótörténet nem állnak össze kerek egésszé. A parádés szereposztásnak megfelelő remek alakítások, az erőteljes, minimalista párbeszédek, illetve a posztmodern noir szellemében fényképezett látványos kietlenség ellenére a film inkább tűnik tisztelgésnek különböző, Cooper által nagyra becsült elődök előtt.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11741