KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Senna

Pápai Zsolt

Senna – brit, 2010. Rendezte: Asif Kapadia. Szereplők: Ayrton Senna, Alain Prost, Frank Williams. Forgalmazó: Universal. 106 perc.

A sporthõsök mítoszát néha nem csupán az elért eredmények táplálják, hanem a meg nem valósult célok is. Ennek a jelenségnek az egyik legmarkánsabb – illetve számunkra, magyarok számára legemlékezetesebb – példája az Aranycsapat esete a németekkel 1954-ben. Puskásék mítosza bizonyosan kisebb lenne, ha négyéves veretlenségi sorozatuk nem éppen a világbajnoki döntõben szakad meg.

A brazil Forma-1-es pilóta, Ayrton Senna mítoszát sem csupán az eredmények, hanem a kudarcok formálták: ilyen volt az 1984-as monacói nagydíj, ahol zöldfülûként égszakadásban–földindulásban jutott a tizenharmadik helyrõl a másodikra, amikor is hirtelen lefújták a versenyt; ilyen volt az 1989-as suzukai futam, ahol igazságtalan kizárása miatt veszítette el a világbajnokságot; és ilyen volt az 1994-es imolai futam, amelyen a halálát lelte. Jóllehet számos versenyzõ akad, aki Sennánál többször nyert Forma-1-es világbajnokságot (elég csak az ötvenes évekbeli hõskorból Juan Manuel Fangióra, a nyolcvanas évekbõl Alain Prostra, vagy a megszerzett bajnoki címek számát tekintve máig csúcstartó Michael Schumacherre utalni), de egyikük sem emelkedett olyan mitikus magasságokba, mint a brazil fenomén.

Egy személy ismertségét nem a rajongói körének nagysága mutatja igazán, inkább az, hogy mennyien tudnak róla ezen a körön kívül – márpedig nagy a valószínûsége, hogy valamennyi Forma-1-es pilótáé közül máig Ayrton Senna neve cseng a legismerõsebben az autósport világában járatlan, sõt általában a sport iránt semmiféle érdeklõdést nem tanúsító emberek elõtt. Senna életpályája annyira izgalmas, hogy elég néhány kulcsmomentumát egymás mellé helyezni egy lebilincselõ dokumentumfilmhez. Az eddig középszerû játékfilmeket és rövidfilmek sorát jegyzõ Asif Kapadia rendezõ (A harcos; Kínzó látomás) és Manish Pandei forgatókönyvíró sem tettek egyebet, mint kimazsolázták a karrier legfontosabb epizódjait Monacótól Suzukán át Imoláig. Az ezekrõl az eseményekrõl könnyebben hozzáférhetõ, és a Forma-1 rajongói által jól ismert anyagokat a kronológiát követve egymás mellé helyezték, a köztes részeket pedig kitöltötték a száguldó cirkusz kulisszák mögötti világát bemutató képsorokkal, valamint a Senna család archívumából származó videófelvételekkel. Egyszerûnek tûnik mindez, viszont nagyfokú arányérzéket, no meg jó ízlést követel, és az alkotók professzionálisan szelektáltak az anyagok között. Igaz, néhol maszatolnak (például az imolai tragédia kapcsán elkenik a Williams-istálló – köztudottan nagy – felelõsségét), és az is némi hiányérzetet kelt, hogy a címszereplõ magánélete háttérben marad (jellemzõen Senna családi viszonyairól a szüleirõl elejtett töredékmondatokon kívül keveset tudunk meg), ámde példás a film tempója, szép az Aranypolgárt idézõ keretezés a kamaszkori gokart-élmények felelevenítésével, továbbá jó arányban elegyülnek a bennfenteseknek és a laikusoknak szóló információk. A Senna érzékeny és intelligens film: talán kevésbé fontos darab, mint amennyire a híre sugallja, mégis jóval több szimpla kuriózumnál vagy egynapéltû érdekességnél.

Extrák: kisfilm, audiokommentár. A filmnek két verziója létezik, egy 106 és egy 166 perces; elõbbi számos országban a moziforgalmazásig jutott, míg az utóbbi a BlueRay-kiadáson kapott helyet extraként. Az egyórás többlet a kortárs anyagokból származik: míg a rövidebb verzió kizárólag archív felvételekbõl áll, addig a hosszabb változatot újabban készült – a nagy rivális Prostot és neves szakírókat megszólaltató – interjúkkal dúsították fel. Mindazonáltal a rövidebb változat mûködõképesebb. Egyrészt feszesebb, másrészt alig valamivel tartalmaz kevesebb információt, mint a hosszú verzió (igaz ugyanakkor, hogy a 166 perces változatban Richard Williams, a Guardian újságírója remek dolgokat mond).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10771