KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

Antal István

 

Megint szegényebb lett a magyar animáció. Szegényebb lett egy rendezővel, és szegényebb lett egy műfajjal, amit egyszemélyben ő képviselt. Szegényebb lett egy legendával és sok-sok anekdotával, és szegényebb a lehetőségekkel, amelyeket ez a pálya ígért. Érezhetően és bizonyíthatóan messzebb került az intellektuális nagykorúságtól, Meghalt Szabó-Sipos Tamás. Egyesek számára már soha nem lesz több, mint Dr. Agy figurájának megteremtője, mások számára pedig már nem lehet kevesebb, mint a saját lehetőségeit totálisan megvalósító, filozofikusán oktató animációs esszéfilmezés ígérete. Megint szegényebb lett a magyar film egy olyan rendezővel, akinek valós értékei reprodukálhatatlanok, mert megvalósult művei alatta maradtak annak a – kivételes – szellemi energiának és igényességnek, amelynek a kizsákmányolása árán készültek. És amelyet nem kis mértékben saját maga zsákmányolt ki leggyakrabban. Sok más filmrendezőhöz hasonlóan, a soha meg nem valósult álmok megteremtője volt Szabó-Sipos Tamás is. Ezek az álmok mégsem hasonlítottak az asztalfiókzsenik terveihez.

Született interpretator volt. A legigényesebb, a legbulldogszerflbb, legszenvedélyesebb fajtából. Korunkban, amikor – legalábbis úgy tűnik – az interpretátorművész típusa nem túl népszerű és sokak számára nem is aktuális.

– „A Rózsa Ferenc-díjat vártam” – mondta öngúnnyal ő is, a Balázs Béla-díj kézhezvételekor. 1965-ben megcsinálta a Homo Fabert, amellyel mindenféle komolyan vehető előzmény nélkül megteremtette a társadalmi és történelmi jelenségeket vizsgáló esszéfilmek lehetőségét az animációban. A Homo Faberrel nyert egy csomó díjat, és ez a film lett az a ketrec, amelyből későbbi pályája során már nem tudott kilépni: nem hagyták, vagy nem hagyta magát. Ennek a filmnek köszönhető a Magyarázom a mechanizmust sorozat 10 epizódja (1968) és a további Magyarázom... sorozat filmjei, amelyek példátlan népszerűséget biztosítottak a rendező-írónak, de a Homo Faberrel kidolgozott mintát egyre inkább felhígították. Utolsó munkája, a Mi az SI? ígért minőségi ugrást: nem láttam még ismeretterjesztő filmet ehhez hasonlítható vizuális igényességgel megalkotva. Elmaradt a folytatás.

Ez sem kevés, de Szabó-Sipos Dylan Thomashoz mérte magát. Egy elvetélt marionett-filmterve kapcsán mesélte, hogy a mozgatást segítő zsinóroknak szánja a főszerepet: hadd lássuk, hogy milyen erők rángatják a nézőket.

Az ő zsinegei – azt hiszem – alkatához mérten, túl szorosan fogtak. Boldogtalan ember és boldogtalan művész volt. Vagyunk néhányan, akik hordozunk magunkban egy hitelesnek vélt képet róla. Egy idő után – gondolom – majd ez is eltűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5967