KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli álom

Bori Erzsébet

 

A magyar cím (és még inkább az angol: Midwinter Night's Dream) a Szentivánéji álomra utal, ezt a Sakespeare darabot adják elő a fogyatékosok iskolájában Down-kóros, gyengeelméjű és autista gyerekek. Ez az egyszerre groteszk és szívmelengető esemény a szereplők életének legboldogabb pillanata. Az autista Jovana anyja és a börtönből szabadult Lazar egymásra talált, házasságra, új életre készül és remény van arra, hogy a kislány is kiszabaduljon önmagába zárt világából.

Anya és lánya boszniai szerb menekültek, a háború áldozatai. Lazart is a háború vitte rossz utakra: a kezdet kezdetén besorozták, részt vett a legdurvább, faluról falura, házról házról haladó, hadjáratnak nevezett etnikai tisztogatásban; elundorodva a véres öldökléstől dezertált: nappal bújkált, éjszaka előjött és eszméletlenre itta magát. Egy ilyen éjszakán egy ostoba kocsmai verekedésben megölte a legjobb barátját. Tíz évet kapott. Időközben végetért a háború, de a hazatért hős akármerre néz, kívül és belül, a lelkekben ugyanaz a látvány fogadja: tájkép csata után. Régi önmagukat sehogysem találó vagy már nem is kereső emberek egy szegény, lepusztult, elvadult, irányvesztett országban. Ebben a világban nincs esélye a gyógyulásnak, az újrakezdésnek.

A harsány, életerős, kegyetlenül szatirikus Lőporos hordó óta eltelt néhány év alatt még komorabbá vált Goran Paskaljevic világképe. A balkáni danse macabre alá is a háború húzta a talpalávalót, de akkor még volt mire várni. Élt a remény, hogy hamarosan vége a háborúnak, és azután minden jobb lesz.

Nem lett jobb. Félresiklott életek maradtak utána, bűnös és ártatlan sebesültek, menekültek, áldozatok. MIndent átható depresszió.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy Goran Paskaljevicet elhagyta a humora. Talán azon sem, hogy túl sötétre festi a képet. Ám a Téli álom hatásából sokat elvesz, hogy szereplői mind halmozottan hátrányos helyzetűek, szélsőségesen szerencsétlenek. Vannak jelek arra, hogy az autizmus az ország állapotának metaforája akar lenni – ahogy a Lőporos hordóban egyetlen belgrádi éjszaka egész Szerbiát leképezte – de ezúttal nem sikerült meggyőzően végigvinni a rendezői elgondolást. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Téli álom után megmaradó keserű ízből megsejthetünk valamit abból a kétségbeesésből, amit Goran Paskaljevic érezhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1827