KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Übergáz

Benke Attila

Stuber – amerikai, 2019. Rendezte: Michael Dowse. Írta: Tipper Clancy. Kép: Bobby Shore. Zene: Joseph Trapense. Szereplők: Kumail Nanijani (Stu), Dave Bautista (Vic), Iko Uwais (Teijo), Natalie Morales (Nicole), Mira Sorvino (McHenry), Betty Gilpin (Becca). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 105 perc.

 

Az akciófilm királyai, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger túl a hetvenen sem kívánnak visszavonulni, bár akadnak trónkövetelőik: az A-kategóriából ki-kiszoruló Jason Statham és Vin Diesel, az utóbbi években akció-vígjátékokkal sikereket elérő Dwayne „The Rock” Johnson vagy a másik ex-pankrátor, A galaxis őrzői egyik közkedvelt karakterét megformáló Dave Bautista. A Szupercella 2–3-ban Stallone-nal együtt lövöldöző Bautista az akciósztárok sikerreceptjét követi: legújabb filmje egy akció-vígjáték, amelyet ő és a főhőst alakító Kumail Nanijani (Rögtönzött szerelem) varázsolnak szórakoztató blődlivé.

Az Übergáz a klasszikus buddy cop filmek szerelemgyermeke. Vic, az idősödő rohamrendőr a Teijo nevű drogdílert üldözve gyengülő látása miatt elveszíti társát és a bűnöző nyomát is. Fél év múlva Teijo ismét feltűnik a színen, ám éppen a nagy drogüzlet és leszámolás napján műtik meg Vic szemét is, így aztán a férfi nem lőhet, nem vezethet. A makacs nyomozó mégis volán mögé ül, aminek baleset lesz a vége, ezért az Uber mobil-alkalmazáson keresztül kénytelen felfogadni a lúzer Stut, aki nemcsak sofőrje, de mintegy szeme is lesz az orráig sem látó kemény zsarunak.

A papírvékony történet semmilyen meglepetést nem tartogat azok számára, akik ismerik Walter Hill klasszikus akció-vígjátékait vagy a francia Taxi-filmeket. Ráadásul antagonistái még Stu elektromos autójánál is szürkébb és unalmasabb karakterek (hiába alakítja a főgonoszt az indonéz akciósztár, Iko Uwais). Szerencsére Bautista és Nanijan között működik az a bizonyos kémia, habár hőseik a 48 óra Nick Nolte- és Eddie Murphy-figuráihoz hasonlóan teljesen különböző karakterek. Alpári poénokat és gyatra szóvicceket sem mellőző közös jeleneteik ha nem is színvonalas, de kellemes szórakozást nyújtanak másfél órára a hűvös moziteremben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14188