KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dermesztő hajsza

Varró Attila

Cold Pursuit – amerikai, 2019. Rendezte: Hans Petter Moland. Írta: Frank Baldwin. Kép: Philip Øgaard. Zene: George Fenton. Szereplők: Liam Neeson (Nels), Emmy Rossum (Kim), Tom Bateman (Viking), Laura Dern (Grace), William Forsythe (Wingman). Gyártó: Summit Entertainment / StudioCanal. Forgalmazó: Freeman Film. Feliratos. 118 perc.

 

Semmi sem perdöntőbb bizonyíték arra, hogy egy sikeres zsánerdarab rendezője egyéni látásmódú, gondolatgazdag szerzői rendező (Hitchcock, Haneke, Mann) vagy inkább invenciózus mesterember (Sluizer, Campbell), netán szimpla mázlista (Shimizu, Poiret), mint egy álomgyári ön-remake. Nem csupán az állhatatos önazonosság nagyipari próbája, de azt is megmutatja, mennyire képes az alkotó megújulni és termékeny párkapcsolatba lépni egy másik kultúrával. A norvég Hans Petter Moland a 2014-es Az eltűnés sorrendjében hollywoodi újrarendezésével mondhatni jelesre vizsgázott – a Dermesztő hajsza nem jobb vagy rosszabb az alapfilmnél, annál sokkal több: miközben jóformán beállításról beállításra követi az alapművet, változtatásaival egy másik alkotást hozott létre.

A havas Colorado konkurens drogmaffiáinak kényes hatalmi egyensúlyát ártatlanul meggyilkolt fiáért véres bosszúsorozattal felborító hallgatag hókotró-sofőr (egyben az Év Polgára kisvárosában) története nem lett sem a századik Liam „Ne baszakodj a családommal” Neeson akció-thriller, sem az ezredik bűnügyi fekete komédia a Mint a kámfor-Jackie Brown-Fargo háromszögből, hála annak, hogy Moland érintetlenül megőrizte jellegzetes skandináv minimalizmusát (a feleség búcsúlevele), fanyar abszurdját (az ejtőernyős finálé) és a véres erőszak hátborzongató trivialitásait (csirkehálóba tekert hullák), tartózkodva mind az akciófilm, mind a komikum olcsó hatás-megoldásaitól. Ugyanakkor új szépségeket csempészett a történetbe: a szerb kokainbanda bizarr lecserélése a helyi ute-törzs tagjaira többszörösen rétegzett pluszjelentést ad a jóléti társadalom bírálatának, a nőalakok kiemelése a sivár statisztaszerepből – a rendező szinte egész életműve (pót)apák és fiúk küzdelmeiről mesél – pedig újabb frontot nyit a Fehér Férfi trónfosztásáról szóló ellentmondásos, sokarcú küzdelemben. Ráadásul Moland még a hollywoodi megbízóknak is tartogat néhány jól elhelyezett fricskát – ha másért nem, már a „Let the fucking Indian do it” poénért megérte elkészíteni ezt a pompás remake-et.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14021