KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Suburbicon

Huber Zoltán

Suburbicon – amerikai, 2017. Rendezte: George Clooney. Írta: Joel és Ethan Coen. Kép: Robert Elswit. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Matt Damon (Gardner), Julianne Moore (Margaret), Oscar Isaac (Roger), Glenn Fishler (Sloan). Gyártó: Black Bear Pictures / Dark Castle Entertainment / Smokehouse Pictures. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 104 perc.

A rendezői székben George Clooney, a forgatókönyv a Coen-fivérek közreműködésével készült, az operatőri feladatokat a bravúros kompozícióiról ismert Robert Elswit vállalta, a karaktereket pedig egytől-egyig kiváló színészek keltik életre. Egy ilyen impozáns stáblistát böngészve hajlamosak vagyunk azt gondolni, itt nagy baj bizonyára nem történhet, de ahogyan a mellékelt példa mutatja, a totális hangnem- és aránytévesztések ellen a tehetség és a tapasztalat sem feltétlen jelent védelmet. Ami ugyanis Coenék esetében szinte mindig működni szokott, az Clooney kezében szétesik és gyakorlatilag teljes csődöt mond.

A testvérpár saját munkáiban a sokkoló fordulatokat és frappáns figurákat a műfaji elvárások pimasz felülírása, illetve a pontos környezetábrázolás egészítik ki, finom egyensúlyt teremtve a morbid vicc és a fajsúlyos szatíra között. A biztosítási pénzre utazó külvárosi kisemberek véres történetét Clooney az ötvenes évek idilli szappanoperáit idéző stílusban, sötét paródiaként tálalja, de mindebbe sajnos egy komolynak szánt, valós eseményeken alapuló szociodrámát passzíroz. A fehér mintacsalád háztáji titkai és a fekete család vesszőfutása nemcsak az ellentétes hangvételük miatt ütik egymást, de a két szál szinte teljesen független egymástól. A Fargo kidolgozatlan, kevésbé okos verziójaként ható rémmesét időről-időre megakasztja az afro-amerikai szomszédok fájóan didaktikus kálváriája, mintha nem sikerült volna megnyugtatóan eldönteni, miről is akarna szólni a sztori. Organikus kapcsolódási pontok nélkül a fekete humor és a torkunkon letolt üzenet rendre kioltják egymást, a karakterek és történések csak pillanatokra tűnnek érdekesnek. A jegyünkért így két fél filmet kapunk és nem egy működő egészet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13451