KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pirx kalandjai

Sepsi László

Magyar tévéfilm-sorozat, 1973. Rendezte: Rajnai András. Szereplők: Papp János, Sunyovszky Szilvia, Bálint András. Forgalmazó: MTV. 5x55 perc.

Mintha a begombázott Ed Wood Andy Warhollal közösen megrendezte volna a 2001. Űrodüsszeia remake-jét, a változatosság kedvéért tévésorozat formájában. Rajnai András a Lem-rajongók körében közutálatnak örvendő Pirx-adaptácója kultikus státuszát elsősorban egyedi látványvilága és még egyedibb technikai megoldásai által vívta ki. Ezzel a sorozat bekerült a magyar science fiction legtöbbet hivatkozott alkotásai közé, annak ellenére, hogy nehézkes dramaturgiája, fals párbeszédei, és az önirónia tökéletes hiánya inkább teszi a Pirx kalandjait az Űrgammák előképévé, mintsem a Szíriusz méltó örökösévé.

Az egyenként egy-másfél órás epizódok a műfaj legfontosabb toposzait használják. Az űrhajós-akadémiáról frissen kikerült Pirx megismerkedik a virtuális valóság sajátos természetével (Diplomavizsga), megküzd egy önálló életre kelt robottal (Víkend a Marson), esetleg egy elzárt kutatóbázison felgöngyölít néhány különös halálesetet (A Galilei-állomás rejtélye), ám az epizódok működésképtelensége nem is elsősorban a technikai problémákból fakad. Rajnai és stábja – elsőként a magyar filmtörténetben – blue-box technikával teremtette meg a futurisztikus látványvilágot. Pirx háta mögött háztartási eszközök, legóból épült makettek, terráriumok és akváriumok szuperközelijei pompáznak pop-artos színekben, de ez az attrakció csak ideig-óráig képes elvonni a figyelmet a cselekményvezetés gondjairól. Elsősorban a szűkös büdzsé miatt a Pirx kalandjai számos esetben elmozdul a krimi műfaja felé: az idegen világok megismerését felváltja az intellektuális kaland, mely során száraz argumentáción keresztül derül fény a gyilkos tojássütő és a morzézó őrrobot rejtélyére, ezáltal a végtelen űrből lerántva a tudományos-fantasztikus műfaj alapmotívumait a kínos realizmus banalitásokkal teliszórt talajára. Miközben képileg és zeneileg a Pirx kalandjaiban pszichedelia uralkodik – olyannyira, hogy egy epizódban a címszereplő Kubrick hőséhez hasonlóan kívül kerül téren és időn, jellemző módon persze csak nyolc röpke órára –, magával a fantasztikummal az alkotók nem tudnak mit kezdeni. Hol hosszas levezetések során próbálják racionalizálni azt, hol pedig egyszerűen megfeledkeznek róla: így válhatott a lengyel sci-fi irodalom legendás űrhajósából a magyar tévétörténet legunalmasabb űrdetektívje.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10002