KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Wilder

Billy Wilder zsebszótárából

Wilder Billy

 

BEFEJEZETLEN (FORGATÓKÖNYV). A hármadik felvonást mindig csak azután fejezem be, miután elkezdtük a forgatást. Ha előre odaadja az ember a harmadik felvonást is, a főnökei bármikor kirúghatják.

BOLDOGSÁG. Szívesén leszoknék a dohányzásról, de akkor is elüthetne valami autó, és én ott feküdnék az utcán, egy vértócsa kellős közepén, és arra gondolnék, hogy mennyi örömről kellett lemondanom. Az igazi boldogság az, ha az ember orvosa maga is napi négy csomag cigarettát szív.

CENZÚRA (KÖVETKEZMÉNYEI). A Csókolj meg, buta bukása után hetokig úgy néztünk egymásra I. A. L. Diamonddal – (Wilder állandó munka- és forgatókönyvíró-társa 1957-től) –, mint az olyan szülők, akik kétfejű gyereket csináltak, és azóta tartózkodnak a nemi aktustól.

DE PROFUNOIS. Hollywoodban nem temetnek. A holtak ott bűzlenek temetetlenül. Egy hét múlva Cincinnatiban bűzlenek tovább, aztán Londonban, Párizsban, két év múlva meg a televízióban.

ÉRZELMEK. Audrey (a felesége): – Tudod, hányadika van ma? Billy: – Június 30. – Ma van az első házassági évfordulónk. – Kérlek, ne beszélj ilyesmiről, amíg eszem.

EURÓPA. Filmet forgatni Európában, az olyan lenne, mintha egy szép lányt azért látogatna meg a szeretője, hogy megjavítsa a vízcsapot. Én szórakozni járok Európába, nem pedig dolgozni.

FELLINI. Amikor az Édes életet láttam, nem tudtam eldönteni, hogy a legnagyobb, vagy a legunalmasabb film-e, amit valaha láttam, Aztán rájöttem, hogy mind a kettő.

HOLLYWOOD. Technikai szempontból sokkal könnyebb Hollywoodban forgatni. Ha nehéz operáció elé néz az ember, miért ne menne a legjobb kórházba?

KEZDETEK. Berlinben penzióban laktam. Az egyik lánynak volt egy vőlegénye. Egyik éjszaka éppen aludtam – a saját ágyamban –, amikor belökött a szobámba egy szerencsétlen kisöreget, a kezében a cipőjével, és otthagyta: ment ajtót nyitni a vőlegényének. Az öregember a Maxim Films igazgatója volt. „Nincs véletlenül egy cipőkanala?” – kérdezte tőlem. Azt válaszoltam: „De igen. Meg egy forgatókönyvem is van.” „Küldje el az irodámba.” „Nem. Most rögtön” – mondtam. Elolvasta, adott ötszáz márkát, én meg kölcsönadtam neki a cipőkanalamat.

KÉNYELEM. Le azzal a vizes ruhával, fel azzal a száraz martinivel!

MONDANIVALÓ. Az emberek nem szeretik, ha azt közlik velük, hogy bűzlenek. A színház, az más. Hát dollár ötvenért el lehat adni a mondanivalót. 1,25-ért nem.

TÉMA. (KÉRDÉS: A FILMJEI TELE VANNAK HÁZIALLATKÁKKAL, KUTYÁKKAL, MACSKÁKKAL...) A Sherlock Holmesban az egyetlen gazdi kedvence a Loch Ness-i szörny lesz.

TÉVÉ. Imádom a tévét! Azelőtt azt mondogatták, hogy a film alacsonyabbrendű művészi kifejezési eszköz. Most végre van valami, amit mi is lenézhetünk.

VÍGJÁTÉK. Olyan, mint ha valaki letolja a gatyáját egy fogadáson. Ha a megfelelő pillanatban teszi, a megfelelő társaságban, akkor nagyon vicces lehet. De ha nem a megfelelő pillanatban, nem a megfelelő társaságban teszi, az katasztrofális!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 28-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7487