KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Belphégor

Ádám Péter

 

Az átalakítási munkálatok során a Louvre pincéjéből előkerül egy érintetlennek látszó egyiptomi szarkofág: amikor kinyitják, a múmia szelleme kiszabadul, és megszáll egy fiatal lányt (Sophie Marceau). A lány azután a belé költöző akarat parancsára sorra gyilkolja a Louvre teremőreit, mígnem – rokonszenves villanyszerelő barátja (a Taxiból ismert Frédéric Dieffenthal) segítségével – sikerül megszabadulnia a Mumustól.

A film nem annyira remake-je, mint inkább újrafogalmazása a hatvanas évekbeli híres tévésorozatnak. De azt a hatvanas évekbeli legendás Belphegort, sajna, nem sikerült életre kelteni. A szellem kiszabadulása után – hová is menne? – rögtön belebújik az első konnektorba, és zsinórban csapja ki a biztosítékokat; ennek ellenére a film – amely műfaja szerint afféle misztikus krimi – furcsamód híjával van minden feszültségnek.

Amikor a teremőrök – Belphégor egy-egy éjszakai látogatása után megfogyatkozva – felsorakoznak, az embernek olyan érzése támad, mintha a tajtékzó igazgatót nem is az izgatná legjobban, hogy beosztottjai ezúttal sem kapták el a kísértetet, hanem hogy megint belépőjegy nélkül jutott be valaki a világ leghíresebb múzeumába. Mintha az ijesztő szellemalakban az volna a legbotrányosabb, hogy közönséges potyázó. A film végén rájönnek, hogy a halott azért kísért, mert annak idején nem annak rendje-módja szerint temették el, ezért ott a Louvre-ban pótlólag elvégzik az ősi halotti szertartást, és a szarkofág titokzatos lakója végre visszajut a túlvilágra. De mintha a szertartás ennek a halva született filmnek is temetése volna…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3481