KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fújd szárazra, édes!

Kis Anna

 

Fergeteges kisvárosi fodrászkomédia szeretett volna lenni Paddy Breathnach filmje, amelyhez ráadásul remek nyersanyagul szolgált volna az alapsztori: isten háta mögötti angol városka nyeri el a nemzeti fodrászbajnokság rendezésének jogát. Tódulnak az excentrikusnál excentrikusabb hajművészek; a túlbuzgó polgármester a konferanszié szerepében vezényli le a rivális hajmaffiák vérre menő összecsapását, amelyben azonban – szégyen ide, szégyen oda – személyes okokból vonakodik részt venni a terhes múltú helyi bajnok. Ennyi lenne a vérbeli angol szál a koprodukcióban, amely – megspékelve a videóklip-fashion-show stílusú, pazar haj- és modellköltemények dominálta látványvilággal – már egy kissé eklektikus, de még mindig működőképes produkciót garantálna.

Ám amerikai részről telhetetlen volt a történetvezetés. Hagyta ugyanis aránytalanul túlburjánozni a családi dráma vonalat, olyan fajsúlyos témákkal súlyosbítva, mint tisztes családanya leszbikus kapcsolata, továbbá korunk rákfenéje: a rák. Ez így már több a soknál, már csak azért is, mert mindez az elképzelhető legelcsépeltebb klisé-jelenteken keresztül jut el a nézőhöz, és könyörtelenül agyonvágja, már csírájában ragacsos mázba fullasztja a bontakozó komédiát. A fodrászversenyt a halál árnyéka lengi be, a kriptát viszont a fodrászverseny izgalma: a két rivális fodrászklán ifjú csemetéinek szerelme bizarra festett hajú hullák fölött teljesedik be. Nesze nekünk még egy vígjátéki Rómeó és Júlia is.

Összességében kiütéssel győz a rémes amerikai rákdráma: a családi újra-összefogás (Rómeóstul, Júliástul, leszbikus szeretőstül) mindent leküzd, a vonakodó helyi bajnoknak még győzelmet is szerez, bár a betegség ellenszeréül sejthetően nem elég. Elnyomja viszont a film minden egyéb szálának érvényesülési lehetőségét. És akkor már hiába marad demonstratív slusszpoénnak a film talán egyetlen szórakoztató jelenete, amelyben a szárnyait apránként bontogató polgármester végre magára talál, és egyfajta Elvis Presley paródiaként kéjeleg önnön metamorfózisában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2560