KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lövések a Broadwayn

Makai József

A legbölcsebb kínai, Mao elnök – sőt, a Négyek Bandája en bloc – elégedett volna: végre egy mozi, amelyik autentikusan és következetesen leszámol a büdös értelmiséggel (ahogy a Kulturális Forradalom idején nevezni szerették ezt a gyanús képződményt). A maoisták köztünk vannak, ugye, és ők bizony tódulni fognak, hogy megnézzék, mennyire – és milyen könnyen! – teszi nevetségessé Woody Allen a gyűlölt ellenséget: kacagni fognak és örülni. Nem vagyok az a kimondott maoista alkat, de én is kacagtam és örültem. Woody mester kiváló filmet készített (ismét, teszem hozzá W. Allen-rajongóként).

Az USA-beli szesztilalom még mindig inspiráló trauma. Emlékezzünk: szeszcsempészeten gazdagodott meg a Keresztapa Corleone családja; Sergio Leone – erősen az olasz maffia-mitológia képére formált – zsidó bűnszövetkezete (Robert de Niro mint kivénhedt gengszter) is belenyúlt a mézesbödönbe a Volt egyszer egy Amerikában; Billy Wilder örökbecsűjében, a Van, aki forrón szereti-ben Kertész és Lemmon, két jó barát is egy korabeli kerozint felszolgáló csehóban muzsikál, majd menekül, ésatöbbi.

Woody Allen beállt a sorba és hamar elunta: a szesztilalom idején – teli a kád itókával – is létezik már a szórakoztatóipar, tönkremennek a színházak, eltűnnek a produkciók, a Broadway a golyózáporban is zsong, mint a szorgos kaptár. Megannyi hasonlóság áldatlan állapotainkkal: ha nincs szponzor, előadás nyista. A pénznek pedig szaga van ugyan, de mosható, kompromisszumot köt producer és bűnöző. Ugye, milyen ismerős, mindenki kapásból öt példát... De ennek most, úgy fest, így kell lennie.

Csak a művész, az értelmiségi, az nem nyughat: elfogadja a pénzt, de lelke háborog – nyilván keveset kapott –, tehetségtelen, de alkot; ismét csak rengeteg asszociáció ugrik be, hát nem aranyos? Semmi sem változik. Woody is örök, annyira tud filmet csinálni, hogy az már fáj. A Férjek és feleségek és a Rejtélyes manhattani haláleset ideges vállkamerája után ez a mozi – hiszen más kép nem élt volna meg – szépen, mívesen van megcsinálva (nem csak képileg és dramaturgiailag, jó ennek minden kockája).

A tehetség ritka halálos kór, derül ki végül, a boldog vég pedig annyi, hogy egy alkalmatlan ember feladja és visszavonul. Éppen idejében, de így is marad elég.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=201