KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Cím nélküli dal

Kovács Kata

Canción sin nombre – perui, 2019. Rendezte és írta: Melina León. Kép: Inti Brioness. Zene: Pauchi Sasaki. Szereplők: Pamela Mendóza (Georgina), Lucio Rojas (Leo), Tommy Párraga, Ruth Armas (Marta). Gyártó: La Vida Misma Films / La Mula Producciones / Bord Cadre Films. Forgalmazó: HBO. Feliratos. 97 perc.

 

Most, hogy a tizenhárom évvel ezelőtti Madeleine McCann-ügy a nyomozás új szakaszába lépett és ismét címlapsztorivá vált, óhatatlanul is megfordul az ember fejében: mi van azzal az évi sok százezer családdal, akik ugyancsak elvesztették a gyereküket, de sem a média, sem a hatóságok nem szenteltek kitüntetett figyelmet a dolognak. A perui származású Melina León Cannes-i Rendezők Kéthetén bemutatott, elégikus hangvételű elsőfilmje éppen erről szól. Hősnője egy húszéves, mélyszegénységben élő asszony, aki a nyolcvanas évek végén krumplit árul a limai piacon, és rengeteg honfitársához hasonlóan még iratai sincsenek. Így aztán esélytelen, hogy bárki nyomozni kezdjen, amikor egy álklinikán világra hozza első gyermekét, akit azonnal elvesznek tőle, őt pedig kirakják a rendelőből. Először zokogva próbálja visszakönyörögni a gyereket, aztán amikor a klinikán már ajtót sem nyitnak neki, és sem a rendőrség, sem a bíróság nem foglalkozik az üggyel, egy újság szerkesztőségétől kér segítséget. A kutatás pedig nem csak azt fedi fel, hogy nagyon sokan jártak hasonlóan, de azt is, hogy sokan önként adják oda a gyereküket, valamint hogy az igazságszolgáltatás oldaláról a dolognak nagyon más olvasata van: ezek a gyerekek jobb életre kapnak lehetőséget, hiszen a vér szerinti szülők nem sokat adhatnának nekik, mondja az eltűnt gyerekek ügyével megbízott bíró.

Dél-Amerika közelmúltja, az intézményes korrupció, az emberkereskedelem és a kirekesztés ugyanakkor csak háttér az asszony személyes történetéhez, amelyet a film monokróm, a cinéma véritét idéző világa, a folklór-jelenetek, a hosszan kitartott arcközelik és a szimbolikus tájjelenetek álomszerű egységgé fognak össze. Ha valamiben nem jeleskedik León filmje, akkor az a szereplők motivációinak felfedése, ugyanakkor az egyes helyzeteket olyan meggyőző erővel és stilisztikával ábrázolja, hogy úgy érezzük, az anya, vagy az ügyet felkaroló újságíró arcközelije többet elmond minden szónál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14591