KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Csillagok határán

Szökési sebesség

Kránicz Bence

Képes-e még elrugaszkodni az emberiség? Claire Denis első angol nyelvű filmje az utóbbi évek egyik legjobb sci-fije.

 

A 73 éves Claire Denis-t kora és jelentős életműve alapján akár a francia film nagyasszonyának is hívhatnánk, ha ez a kifejezés nem volna eleve modoros, Denis-től pedig nem állna annyira távol az a patetikus, megmerevedett póz, amit egy ilyen címke sugall. A rendezőt ugyanis mi sem jellemzi jobban, mint folyamatos kísérletezőkedve. Nemrég leforgatta pályája legközérthetőbb filmjét, a kortárs trendeknek megfelelő, negyven pluszos romantikus vígjátékok és a Rohmer-féle társalgási drámák ötvözeteként felfogható Jöjj el, napfény!-t, új filmje pedig látszólag még határozottabban keresi a kapcsolatot a nagyközönséggel: a Csillagok határán Denis első angol nyelvű rendezése. A hatalmas rajongótábort maga mögött tudható sztár, Robert Pattinson főszereplésével készült sci-fi potenciálisan több nézőt vonzhat a moziba, mint Denis bármelyik korábbi munkája, a konformitás azonban csak látszólagos.

A Csillagok határán Denis első sci-fije. A rendező 2014-es kísérleti rövidfilmjét gondolta tovább, amelyben a fekete lyuk látványának, érzéki megtapasztalásának lehetséges értelmezését adta. A Contactben Denis szorosan együttműködött Ólafur Eliasson látványtervezővel és Stuart Staples zeneszerzővel, akikkel a friss nagyjátékfilmet is együtt készítette. A fekete lyukkal való találkozás ezúttal a történet egyik tétje. Űrutazó hőseink küldetése, hogy információkat szerezzenek a negatív égitestről, miközben a velük utazó orvos folyamatosan reprodukciós kísérleteket végez rajtuk: foganhat-e gyerek az űrben, a különféle káros sugárzásoknak kitett asztronautáktól? A kettős küldetés mibenléte, valamint az a tény, hogy a legénység tagjai egytől egyik fegyencek, csak fokozatosan derül ki. Denis jelentős mértékű, ugyanakkor jelöletlenül hagyott időugrásokkal, töredezett narratívával és az információk visszatartásával dolgozik, ahogy tette azt a témája és hatásmechanizmusa szempontjából is a Csillagok határánnal leginkább rokon filmjében, a Kínzó mindennapokban.

Miként rendhagyó vámpírhorrorjában, úgy Denis a Csillagok…-ban is azt az idegölő folyamatot követi nyomon, ahogy hősein eluralkodik a borzalom. Űrutazásuk ugyanis, úgy tűnik, elkerülhetetlenül a halálukhoz vezet, és ahogy egymás után, kínok kínjai között pusztulnak el a legénység tagjai, az elkerülhetetlenül felidézi az űrhorror klasszikusait, elsősorban az első Alient. De a rendező kapcsolódik a kortárs szerzői sci-fi éldarabjaihoz is, főként Alex Garland két filmjéhez: az atomizálódó közösség története lassan metaforikus érvényűvé formálódik, mint az Ex Machinában és az Expedícióban, az egyre fogyatkozó túlélőkre pedig mázsás egzisztenciális súly nehezedik. Denis és állandó írótársa, Jean-Pol Fargeau azt sugalmazzák, hogy nem pusztán bűnös emberek, maga a bűnös emberiség utazik az űrhajón, a valódi tét pedig az emberi faj újrakezdése. A rendező gondosan szövi egybe az ösztönvilághoz, a természethez visszatalálás motívumait, ám amíg az orvosnő keserves próbálkozásai és mesterséges segédeszközei a szexualitás romboló erejét, az érzékiség pervertálódását mutatják – ugyancsak emlékeztetve a Kínzó mindennapokra, sőt a leghíresebb Denis-film, a Szép munka veszélyes erotikájára –, addig az utolsó túlélő képes harmonikus kapcsolatot teremteni az űrhajón születő gyerekkel, akiért és aki által a főhősünk életben marad.

Ha a Csillagok határán számos megoldatlan rejtélyéből valamelyik némi hiányérzetet hagy, az éppen Pattinson karakteréhez kötődik. Nem kapunk rá választ, hogy a megbomló elméjű és lebomló testű űrhajósok közül miért pont ő bírja el a roppant terheket, mi teszi alkalmassá az „utolsó apa” szinte biblikussá növelt szerepére. Ám végeredményben ez vajmi keveset számít. Ökonomikus szerkezete dacára bámulatosan gazdag, sokrétűen elemezhető filmjének zárlatában Claire Denis ugyanoda jut, ahová az előzményként szolgáló rövidfilmben: a fekete lyuk torkába. A talányos befejezés talán afelé tapogatózik, hogy a közösséghez, a szeretethez, a humánumhoz visszatalálás egyetlen esélye az ismert emberi létünktől való elrugaszkodás lehet. Hol van az a szökési sebesség, amely új pályára állíthatja a végzetébe rohanó emberiséget?

 

CSILLAGOK HATÁRÁN (High Life) – angol-német-francia, 2019. Rendezte és írta: Claire Denis. Kép: Yorick Le Saux. Zene: Stuart Staples, Tindersticks. Szereplők: Robert Pattinson (Monte), Juliette Binoche (Dr. Dibs), Mia Goth (Boyse), Andre Benjamin (Tcherniy), Lars Eidinger (Chandra). Gyártó: Alcatraz / Madants / BFI / ZDF / The Apocalypse. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 113 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14117