KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodagyerek

Hegedüs Márk Sebestyén

The Prodigy – amerikai, 2019. Rendezte: Nicholas McCarthy. Írta: Jeff Buhler. Kép: Bridger Nielson. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Taylor Schilling (Sarah), Jackson Robert Scott (Miles), Colm Feore (Arthur), Brittany Allen (Margaret). Gyártó: Orion Pictures / Vinson Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.

 

Tömegfilmes élményeink alapján nagyon jól tudjuk, hogy a gyermeki ártatlanság álarca mögött néha igazi kis szörnyetegek bújnak meg. Mervyn LeRoy 1956-os pszichothriller-örökzöldje, a Bad Seed nyomán az eredendően romlott, felnőttvilágot is fenyegető, gyakorta gyilkosságra is képes gyermekek irigylésre méltó karriert futottak be a pszichothriller (A jófiú) és a horrorfilm (Ómen 1-2, Porontyok) műfajaiban egyaránt, csak hogy napjainkra a fősodorbeli hollywoodi horrorfilm talán legelcsépeltebb rémalakjaivá váljanak.

Az éppen aktuális bad seed-horror, A csodagyerek sem tesz hozzá érdemben a mítoszhoz, meglepő módon azonban mégsem teljesen erényektől mentes alkotás. A bűnrossz (Éjféli etetés) vagy egyszerűen csak középszerű horrorokért (Az egyezség) felelős alkotók (Jeff Buhler, Nicholas McCarthy) nevével fémjelzett filmben a játékidő kétharmadáig minden a szokott mederben folyik – az egyedüli meglepetést talán az okozza, hogy a kortárs trendekkel szembemenve nem egy démoni entitás, hanem a Gyerekjátékot idézve egy magyar (a szinkron szerint sajnos szlovák) sorozatgyilkos reinkarnálódott lelke szállja meg a címszereplőt – a végjátékban azonban egy pillanatra mégis felcsillan a remény, hogy a sokszorosan újrahasznosított történet végén valamiféle jutalom várja majd a nézőket.

A csodagyerek a tavalyi év legünnepeltebb független horrorfilmjeihez (Örökség, Hang nélkül) hasonlóan a szülő-gyerek viszony sötét oldalának feltárására vállalkozik, azt kutatja, mi mindenre képes egy édesanya azért, hogy megvédje a gyermekét. A finálé során néhány dermesztő percre úgy tűnik, hogy az alkotók fölöttébb gyomorforgató választ tartogatnak erre a kérdésre, az utolsó pillanatban azonban gyáván megfutamodnak, és inkább újrajátsszák az Ómen zárlatát. Ezért aztán tényleg kár volt ilyen fapofával előadni ezt a már alapkoncepciójában is komolytalan történetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14022