KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csak most kezdődik

Kovács Patrik

Just Getting Started – amerikai, 2017. Rendezte: Ron Shelton. Szereplők: Morgan Freeman, Tommy Lee Jones, Rene Russo. Forgalmazó: Bontonfilm. 91 perc.

 

Joggal támad balsejtelmünk, ha egy filmet „eldugnak” a kíváncsi kritikusok elől, mielőtt mozikba küldenék, márpedig a Csak most kezdődik esetében nem előzte meg sajtóvetítés az amerikai premiert. Sajnos a kész mű igazolja is rossz előérzetünket. Ron Shelton, a kilencvenes évek tisztességes iparosa (Ilyen a boksz, Zsákolj, ha tudsz!) másfél évtizedes szünetet követően ült újra a rendezői székbe, ám visszatérése dicstelen: akárha korábbi kudarca, a Hollywoodi őrjárat szerényebb kivitelű variációját látnánk. A Csak most kezdődik két öregúr története: Duke (Morgan Freeman) valaha a maffia szennyesét mosta, ám a tanúvédelmi program keretében új életet kezdett, s egy időseknek fenntartott luxusotthon élére helyezték; ide érkezik meg Leo (Tommy Lee Jones), a veterán FBI-ügynök, s nemcsak a lakók életét bolydítja fel, de a két férfi egyúttal versengeni kezd egy szép, ám hűvös nő (Rene Russo) kegyeiért.

Shelton meg sem próbálja kiaknázni a papírvékony történetben rejlő korlátozott lehetőségeket, ehelyett minden terhet a színészek vállára helyez. Jones és Freeman játéka azonban részben épp az elégtelennek bizonyuló rendezői instrukciók miatt lesz nyögvenyelős, és a két nagyágyú mellé harmadikként felsorakozó Russo is csak rutinalakításra képes. Ennél is súlyosabb probléma azonban, hogy a film dramaturgiai szerkezete aránytalan. A Csak most kezdődik sehogyan sem akar elkezdődni: a rendhagyó expozíció (mely az alapszituáció felvázolásán túl a főhősök rivalizálását is elmélyíti) a játékidő bő kétharmadát teszi ki, a fennmaradó néhány perc pedig kevésnek bizonyul a bonyodalmak kifejtésére (végül feltűnik a színen a maffia, és Duke fejét követeli). Ugyancsak zavaró, hogy a cselekmény során rendszertelenül cserélődnek a különböző műfaji minták: Shelton eleinte tétován lavíroz a szerelmi komédia és a buddy movie keskeny határmezsgyéjén, majd néhány szegényes látványvilágú akciószekvenciával zárja le a filmet. Mindez hiányérzetet eredményez: a rendező elfelejti elvarrni nemcsak az érzelmi szálat, de a két főhős kapcsolata is átláthatatlanul kusza marad, a végjáték lomha autós üldözése pedig kiábrándító. Nemkülönben az, hogy Jones és Freeman, valamint korosztályuk többi színésznagysága lassacskán már csak hasonló geronto-komédiákban (Született gengszterek, Last Vegas, Vén rókák) kaphat főszerepeket.

Extrák: Nincsenek.

 

Kovács Patrik


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13807