KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Annie

Vajda Judit

Annie – amerikai, 2014. Rendezte: Will Gluck. Írta: Will Gluck és Aline Brosh McKenna. Kép: Michael Grady. Zene: Greg Kurstin. Szereplők: Rose Byrne (Grace), Cameron Diaz (Miss Hannigan), Jamie Foxx (Benjamin Stacks), Quvenzhané Wallis (Annie). Gyártó: Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

Harold Gray 1924-ben született képregényének az évtizedek során több filmes feldolgozása is akadt. A szintén a képregénysorozaton alapuló 1977-es musical sikerének köszönhetően a legismertebb ezek közül a zenés darab 1982-es filmváltozata, John Huston rendezésében. Ennek remake-jeként készült a legújabb Annie, A messzi dél vadjaival felfedezett Quvenzhané Wallisszal a főszerepben. Az imádnivalóan cserfes tízéves árva hányattatásainak és a Katrina sújtotta Dél népét alulról bemutató független filmben majdhogynem önmagát játszó ifjú amatőrszínésznek a találkozása elsőre az évszázad ötletének tűnhet, a dolog azonban mégsem működik – és nem csak azért, mert Wallis nagyot nőtt két év alatt.

Az Annie alapvetően a tündérmese-musicalek alműfajába tartozik, még akkor is, ha a benne megjelenő pár kissé rendhagyó (szerelmesek helyett egy kislány és fogadott apja találnak egymásra). A remake alkotói viszont nemcsak modernizálták, de realistábbra is vették a mű világát. Az új Annie-ben feltűnően sok az eredeti helyszín, az elhangzó dalok zenei alapját gyakran hétköznapi zörejekkel festik alá, szeszélyes, mogorva milliárdos helyett pedig egy dörzsölt polgármesterjelölt dönt úgy, hogy kampánya felturbózása céljából örökbe fogad egy szegény árvát egy hétre.

Az elvágyódás színes-szagos végcélja ugyan megmaradt (Annie új lakhelyének káprázatos pompája ugyanúgy felfoghatatlan mesevilág a számára, mint az eredetiben), de a remake sokat veszített azzal, hogy megfosztották karakteres antagonistájától. A korábban Tim Curry által remekül hozott figurát itt több kisszerű intrikusra bontották szét, ahogy a politikus gonosz számítása is tompul azzal, hogy a főhős kislány ezúttal kifejezetten számító – és mit ér egy musical bombasztikus elemek nélkül? Az ily módon kilúgozott végtermékbe egyedül az alkoholista nevelőszülőt játszó Cameron Diaz visz némi színt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12078