KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Hőskeresők

A pilóta fia

Kolozsi László

Miklauzic Bence tévéfilmje a társadalom önáltatásáról, a kollektív amnéziáról, az elmaradt múltfeltárás következményeiről szól.

 

A múltfeltárás óhatatlanul együtt jár a régi sebek feltépésével, azzal, hogy a takargatott bűnökről, az elfeledni kívánt sérelmekről, lecsusszan a lepel. A múltfeltárás folyamata veszélyes, ezért szükségeltetik hozzá a magyar társadalomban meglevő kurázsinál jóval több bátorság. Azt a munkát, amit lehet megbocsátásnak, a közös sors együttes kibeszélésének, és az ezzel járó feloldozásnak nevezni, a németek, és más bátrabb nemzetek, a kultúra, elsősorban az irodalom, és a filmek segítségével végezték el. A nem is oly távoli múlt rendületlen, érdekektől és látszólag óvatosságtól, valójában meghunyászkodástól mentes kitárgyalásának folyamata segítette egyes európai országok, társadalmak felemelkedését (a német gazdaság nem lenne az, ami, ha a német társadalom nem vált volna nyitottá).

Nem feltétlenül záloga a felemelkedésének a múlt radikális kibeszélése, de kétségtelen, az elmaradt múltfeltárás nálunk frusztrációkhoz, sértődöttséghez és összeesküvés-elméletek gyártáshoz vezetett: a magyar társadalomban megosztottsága, az, hogy szorult helyzetben még mindig a másikra mutogatunk, ennek is köszönhető. A múltfeltárást tematizáló Hőskeresők fontos film: tulajdonképpen azt ábrázolja, mi történik, ha egy idegen jön, hogy lesöprögesse a múltra rakódott rétegeket. Ha nem olyasvalaki hordja el a titkolni vágyott eseményekről a földet, akinek (vagy aki rokonainak) ezen eseményekhez köze volt, hanem egy kutató, egy kívülről érkezett ember.

Az alapszituáció, a film egész szerkezete, a westerneket idézi: a zárt közösséget, a falut, megbolygatja az idegen érkezése. Fred – a Kolorado Kid elején feltűnő Mike Kelly remek, visszafogott alakításában – a második világháborúban, Kerepeshután elhunyt apja repülőgépének roncsait, apja sírját keresi (nem világos teljesen miért akkor, de alig valamivel a rendszerváltás után érkezik). A benne a könnyen levehető, naiv amerikait meglátó polgármester jelölt – Znamenák István alakításában igazi erkölcstelen tuskó –, Csornai és társai veszik a pártfogásukba. A kutatás – melyben az igazán érintettek, Polyákék, nem akarnak részt venni – nem a megfelelő (vagyis a falu-vezetőnek tetsző) eredménnyel zárul: árulások, sorstragédiák bukkannak elő, és ezekre mindenki igyekszik gyorsan visszalapátolni az elhordott földet. A mindig dühös ifjabb Polyák (Stohl András), a Vasember (nem eléggé kidolgozott miért munkál benne mindig akkora indulat, nem látszanak pontosan az egyébként remek ritmusú, sok szituációban nagyon hiteles forgatókönyvben az indulat okai) elhajt mindenkit, aki kérdezgeti őt, és csak a rugó-gyártó gépével matat.

A magára maradt monomániás ember (Stohl nagyszerű, de olykor kissé túlhevült a szerepben) lesz tulajdonképpen – és ezt mintha előre meg is érezné (a végkifejlet kiszámítható) – a sorsdrámává fordult kamaradráma igazi vesztese.

A film komótos tempója ellenére nem elnyújtott. A jelenetek egyenletes sebessége, a kiemelkedően magas színtű színészi munka, a remek karakterformálás (ami a forgatókönyvet jegyző Maruszki Balázs érdeme), Miklauzic Márton árnyalatokban gazdag operatőri munkája, valamint és nem utolsósorban a remek hangsáv (a nyikorgások, a géphangok még reálisabbá teszik a környezetet, a zene megfelelően kevés, ott szólal meg, ahol kell) kiemeli ezt a munkát a Fehér György-pályázat művei közül. Az, hogy nem vált a társadalmi diskurzus részévé, főként annak tudható be, hogy kései időpontban került az MTV műsorába, és emiatt csak kevesebb nézőhöz juthatott el.

Ami eléggé sajnálatos. Miklauzic Bence filmje ugyanis azt mutatja meg, mi történik, ha nem merünk szembenézni a feltárttal, ha tagadjuk az árulásokat. Elkerülhetetlenül és szomorúan fullad bele az egész közösség a hazugságokba. Kerepeshuta, a kerepeshutaiak, mondhatnánk keserűn, meg is érdemlik, hogy olyan vezetőjük legyen, mint a nagyszájú, korrupt, amorális Csornai.

 

Hőskeresők – magyar, 2013. Rendezte: Miklauzic Bence. Írta: Maruszki Balázs. Kép: Miklauzic Márton. Zene: Hammer Zsolt, Jávorka Ádám. Producer: Lipót Krisztina és Babos Tamás. Szereplők: Stohl András (Polyák), Mike Kelly (Fred), Znamenák István (Csornai), Hollósi Frigyes (Sütő). 58 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 46-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11597