KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megetett társadalom

Ardai Zoltán

Fast Food Nation – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Eric Schlosser könyvéből Richard Linklater. Kép: Lee Daniel. Zene: Friends of Dean Martinez. Szereplők: Greg Kinnear (Henderson), Wilmer Valderrama (Raul), Catalina Sandino Moreno (Sylvia), Luis Guzmán (Benny), Patricia Arquette (Cinthy), Ashley Johnson (Amber). Gyártó: HanWay / Participant / BBC. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 116 perc.

 

Zsírhalmokat csont- és bőrke-őrleménnyel, valamint száradtvérrel dúsan összekeverve már nagyjából előáll a burger-alapmassza. Ehhez még darált húst kell adagolni a „húspogácsa” elnevezés jogszerűsége és a lefagyasztandó lepénykék nemesebb színe kedvéért. Tehénszart elvileg nem írtak elő sehol a masszához, de – mint a bestseller-szerző Eric Schlosser és az ő nyomán a texasi független filmes Richard Linklater értesít erről – némely burgergyárak mészárszéki részlegében a bélkitépő alkalmazottak kissé túlhajszoltak, tisztogatási feladatukat nem áll módjukban maradéktalanul ellátni.

A filmbeli cég célzatosan a mexikói határhoz telepítette legnagyobb burgerüzemét, oda, ahol a texasi munkajogi gyakorlat bízvást a legoldottabbnak mondható. Botrányhoz itt az sem vezet, hogy az ideszökő mexikóiak közül évente többen lábatlanul vagy félkarúan búcsúznak a gyártól, ahová pedig ép testtel érkeztek (az ellenük felhozott drogvád – laboratóriumi trükökkel társítva – rutinszerű eszköze a gyors, költségkímélő kiakolbólításoknak), vagy hogy a női alkalmazottak – nehogy fedél nélkül maradva vissza kelljen imbolyogniuk Mexikóba – rendre kiszolgálják a művezető magánköveteléseit.

A Megetetett társadalommal nem Linklater vígjátéki vonulata folytatódik (amely különben sem mutatott erős fekete-komédiai hajlamokat), hanem a másik, a meggyőződésesebb. Most csupán a két keretrész, a bevezető szekvencia és a kimenet tréfálkozó kedvű; a köztük húzódó drámai játék – a maga dokumentarisztikus stílvonásaival együtt – szárazan komor hangnemű. Az ellenpontozás gyér, de emlékezetes, például a folklorikus bendzsómotívum az éjjeli embercsempész-jelenetben, vagy a visszatérő képek a burgercég belső nyomozásra küldött menedzserének termékfogyasztásáról. Ahogyan ez a tisztességes ember újra meg újra kötelességtudóan szájához emelgeti a gagyi eleséget, annak csendes, de ellenállhatatlan humora van. Néhány percre beugranak ikonszínészek is, így Bruce Willis, aki imidzsétől elütően korhadt jellemű lokális potentátként oktatja ki a központ (burgertesztek miatt aggódó) küldöttét a morális realizmus nevében.

A központi témát bajos itt meghatározni, mert elmondatik (Kris Kristofferson), hogy ha minden szabály érvényesülne, a burger akkor is hitvány vacsora volna, másfelől pedig hogy grandiózus rá a kereslet. Ha a legdelikátabb mexikói lány beleszerethetett az említett művezetőbe, akkor mi hogyne szerettünk volna bele a burgerbe? Aztán erőteljesen tematizálódik itt még a modern vágóhídi hangulat is, amely korántsem kizárólagosan burger-összefüggésű.

A csörlős vágóhidak viselt dolgait szükséges szörnyűségnek fogjuk fel, de vajon diszkrét maradhat-e a szellemiségük, vagyis jelentheti-e csakis puszta önmagát? Álljon itt egy részlet abból a regényből, amelyben az arisztokratikus emberevő és sorozatgyilkos dr. Hannibal Lecter repülőre száll Itáliában. „Az utasok nyálkás hússal és ömlesztett sajttal készült, fridzsiderben hűtött szendvicseket tömnek magukba, és szívják egymás bélgázait a gazdaságosan megforgatott levegőben. Egyfajta változata ez a szennyvízelvnek, amellyel a szarvasmarha- és disznókereskedők álltak elő az ötvenes években. (…) Messze elöl egy áporodott film megy. A doktor egy piton türelmével várakozik.”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8892