KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fűrész

Kárpáti György

 

A Texasi láncfűrészes mészárlás és az Evil Dead – Gonosz halott 2 óta valamelyest kibővült és átalakult a (lánc)fűrész használatára vonatkozó ismeretünk, s bár ezúttal csupán egy kézifűrész kap a történetben szerepet, de azt az említett zsáner-remekekhez hasonlóan újfent emberi hús és csont kettévágására szánták. A Fűrész című low-budget kamara-thriller a Hetedik és a Kocka nyomvonalán haladva egy eszelős sorozatgyilkos pszichológiai játszadozásairól szól. Az arctalan, s csupán eltorzított hangját hallató őrült legújabb áldozata egy sötét raktárban, radiátorcsőhöz bilincselt két férfi. Diktafonra felvett üzenete világos és egyszerű: amennyiben egyikőjük (egy orvos) határidőre nem végez a másikkal, úgy búcsút mondhat családjának és feltehetően saját életének is. A gyilkosságot nehezíti, hogy a végrehajtáshoz szükséges pisztoly elérhetetlen távolságban van: a helyiség közepén, egy vérbefagyott hulla kezében. Ezért van szükség a fűrészre, mellyel a doki kettévágja lebilincselt lábát, elkúszik a pisztolyig, lelövi a másik férfit, s jó esetben segítséget kap, mielőtt elvérezne – feltéve, ha ezt az egészet képes megtenni családja érdekében.

A Fűrész akkor válhatna igazán emlékezetes thrillerré, ha a rendező képes lett volna az egész történetet a klausztrofób belső térben hagyni, s a feszültséget a szinte nullára redukált lehetőségek között fenntartani. Más koncepcióval, erőteljesebb színészi játékkal mindez megvalósítható lett volna, ám a direktor ehelyett a lineáris elbeszélést flashbackekkel szabdalja fel, melyek újabb és újabb információkkal gazdagítják ismereteinket, motivációkat, indítékokat árulnak el, miértekre válaszolnak, de megtörik a négy fal és a tudatlanság kínálta suspence lehetőségét. A felszabaduló játékidőt pedig jobb híján a zsáner jól ismert és korábban bevált kliséi töltik ki (zsigerig ható mészárlások, harsogó progresszív rock, valamint egy felesleges rendőrpáros-epizód).

Szerencsére a kiszámíthatónak tűnő dramaturgiát a végén egy csavar zárja, megmentve a történetet attól, hogy elvérezzen, mint a szoba közepén heverő szerencsétlen hulla – s egyben hollywoodi módra lehetőséget nyújtva a már idén esedékes folytatás számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4829