KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A vizsga

Fertelmes felvilág

Pápai Zsolt

Bergendy Péter második nagyjátékfilmje veretes hollywoodi dramaturgiával dolgozó, klasszicizáló tónusú átverés-történet.

A kortárs magyar tömegfilm problémáit leltározva mindenekelõtt a külföldi minták sete-suta és tiri-tarka használata tûnik fel, de legalább ennyire fontos az is, hogy az alkotók mintha nem lennének képesek olyan témákat felkutatni, amelyek lokális jellegük mellett egyúttal alkalmasak a klasszikus – azaz a nyugati világban egyetemes érvényûnek tetszõ – mûfaji sémák adaptálására. Utóbbi momentum jelentõségének illusztrálásához elég csak arra utalni, hogy a nagy amerikai mûfajok majd mindegyike (a westerntõl a gengszterfilmig) a lokalitásban gyökeredzett, még akkor is, ha a helyi történeteket a filmkészítõk alaposan fikcionalizálták.

A vizsga egyik meglepetése a hazai ihletettség és az egyetemes sémakészlet sikeres összepasszintása: a hét éve a Terézanyuval debütált Bergendy Péter rendezése egyrészt beleillik a mostanság megszaporodott ötvenhatos filmek közé, másrészt viszont tisztán mûfaji alapon is értelmezhetõ. 1957 legvégén járunk, amikor a forradalom leverése után újjászervezõdõ állambiztonság rafkós technikákkal igyekszik tesztelni beosztottjainak alkalmasságát, a magát szocialistának nevezõ rendszer iránti elkötelezettségét. A történet három fõszereplõje a fiatal és ambiciózus Jung András tartótiszt (Nagy Zsolt), az õ mentora, a dörzsölt Markó Pál alezredes (Kulka János), továbbá az utóbbi keze alá dolgozó Kulcsár Emil vizsgabiztos (Scherer Péter). A felülrõl megrendezett konspiráció célja, hogy Jungot választás elé állítsa, és kiderítse: krízishelyzetben az érzelmei vagy a párt és a kormány iránti hûsége vezeti-e õt. Ezt a sztorit ki lehet nyitni abba az irányba, amely felé Donnersmarck haladt az egyébiránt utánozhatatlan – illetve csak bután plagizálható – A mások élete címû filmjében, vagy lehet belõle egy második Kolorádó Kidet készíteni, sõt esetleg megtartható tisztán mûfaji keretek között is. Bergendy Péter rendezõ és Köbli Norbert (S.O.S. szerelem; Made in Hungaria) forgatókönyvíró remek döntést hozott: feszes mûfaji filmjük sokkal inkább emlékeztet minden idõk egyik legjobb átverés-mozijára, David Mamet csûrcsavaros Játékos végzetére, mint akár A mások életére, akár a Kolorádó Kidre. A vizsga egy minden ízében izgalmas ügynökthriller, pergõ, fordulatos és alapvetõen cselekményközpontú darab, amelyet nem terhel a nagyotmondás kényszere, és nem nehezít el az üzenetközvetítés ballasztja – miközben azért a sztorifûzés logikája a (kora)kádári rendszer fertelmes felvilágából is megmutat valamit.

A film láthatóan nem kíván – úgymond – eredeti lenni, de éppen ez, az egyenesztergált történetelemek szakértõ összeillesztése adja a bukéját. Ritkaságszámba megy a hazai színtéren a hollywoodi dramaturgia ilyen pedáns alkalmazása, a ritmus remek, a fordulatok jó tempóban érkeznek. Minden fronton a nézõ nagyvonalú kiszolgálása a cél, Köbli Norbert arra is külön figyelmet fordít, hogy – hollywoodi mintára – a cselekmény egyes pontjain összefoglalja, pontosabban egy-egy szereplõvel (elsõsorban Scherer Péterrel) összefoglaltassa a dolgok addigi állását, és mindezt a didaktikusság leghalványabb jele nélkül, feltûnésmentesen teszi. A figurák ugyan nem különösebben eredetiek, de Kulka János vagy Scherer Péter így is brillírozik (igaz, Scherer dolgát megnehezíti a forgatókönyvíró azzal, hogy eleinte fajankónak ábrázolja, majd néhány kevéssé motivált fordulattal öntudatosabbá teszi õt). Külön öröm, hogy a dialógusok is hatásosak, élõek, sõt néhol – szerencsére nem gyakran – humorosak.

Az óramû-dramaturgia A vizsga legnagyobb értéke, a vizuális kivitelezése azonban csöppet ellentmondásos. A film egy izmosabb televíziós projekt költségvetésének megfelelõ összegbõl készült, és az alkotók ugyan mindent megtettek annak érdekében, hogy felülemelkedjenek a tévéstílen, de ez csak részben sikerült. A kevés külsõben feltûnõ a statiszták hiánya (a hiányérzetet enyhítheti, hogy a cselekmény szenteste játszódik, amikor amúgy is kihaltak az utcák), továbbá foghíjas és egyszínû a kelléktár (például kevés az autó, a jelmezek pedig ötlettelenek, kivétel nélkül olyanok, mint amilyeneket az ötvenes években játszódó kortárs darabokban látni). A tévéfilmes közelítésmódot feledteti viszont, hogy Tóth Zsolt operatõr tapintatosan attraktív és mérsékelten egzaltált, kézbõl vett felvételekkel dolgozik az elegánsan bevilágított – alapjáraton zöld és barna fényekkel festett – terekben, Király István itt-ott ugróvágásokkal üdíti a látványt, a kísérõzene pedig szabatosan idézi a hollywoodi bûnfilmek világát. Önmagában már az is érdem, hogy a mai ínséges idõkben egyáltalán elkészült ez a film, ráadásként pedig nem is akármilyen lett.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10609