KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Orosz Dénes: Poligamy

Szerelemrulett

Schreiber András

Harmincas férfi családalapítás előtt bepánikol. Orosz Dénes bemutatkozása Woody Allen-effektekkel.

 

Szerelmes vagyok minden nőbe, csak azt nem tudom, hogy kibe, kibe, kibe – lehetne a Kistehén tánczenekar refrénjével összefoglalni Orosz Dénes első játékfilmjének lényegét. APoligamy a zsánerfilmek igényével könnyedén és mindenki (értsd: mindkét nem) számára átélhetően igyekszik szólni a függetlenségét önként-kényszeredetten feladó férfiember traumájáról. Orosz Dénes bemutatkozása illeszkedik a hazai műfajifilmes trendbe, amennyiben a magyar terminológiában a zsáner egyet jelent a vígjátékkal. Közelebbről a Poligamy a Csak szex és más semmi párdarabja – és nem pusztán azért, mert mindkettőben Csányi Sándor a férfi főszereplő (bár ez sem mellékes körülmény, figyelembe véve, hogy a két filmben két ellentétes karaktert hoz), hanem mert igényességben és intelligenciában a két film egymásra rímel. Mindkettő a romantikus komédiák hagyományaira alapozva juttatja el főhősét arra az egyszerű felismerésre, hogy párosan szép a lét, és az érzelmi viviszekcióhoz nem átallanak értelmiségi közeget teremteni. Jól felépített helyzetek, csattanós poénok, kerek, végigvitt történet – a Csak szex... egyszerűnek tűnő vállalásával pár éve mennybe menesztetett, az igényes hazai vígjátékok esetében azóta is hivatkozási pont. A forgatókönyvíró-rendező Orosz Dénes látszólag hasonló viszonyítási alap megalkotására törekedett, ami önmagában is tiszteletre méltó vállalkozás. Többről van szó azonban, mint egyszerű komédiáról, amelyben a gyerekvállaláshoz vezető út olyan kénköves asszonyi kinyilatkoztatásokkal van kikövezve, hogy „a dolgozókuckó helyén lesz a babaszoba”, illetve „ha nincs gyerek, nincs szex” – Orosz megpróbálta kiszélesíteni a Csak szex... elfogadható zsánerkereteit és picivel továbblépett a midcult (jelen esetben az egzisztencialista értelmiségi komédia és a romkom elegye) irányába, csipetnyivel több tépelődést adagolva a készen kapott recepthez. Orosz is (leginkább) a Csak szex... esetében is felfedezhető Woody Allen-hatásra épít (elsősorban a felszínesebb fajtából, de bőséges önreflexióval), ám a Poligamy fűszeresebb lett, még ha tanulsága éppoly habkönnyű, mint Goda Krisztina opusáé, s ha az alapötlet magában is hordozza a gyors kifulladás kockázatát.

András (Csányi Sándor) forgatókönyvíró, aki egyetemi tanársegéd barátnőjével, Lillával (Tompos Kátya) több év együttjárás után beköltözik közös otthonukba, s bár szerelmük látszólag kihűlőfélben, hamarosan szembesül az örömhírrel: apa lesz. A pánik kiváltotta stressz különös formában érkezik: András egy nap idegen nőt talál a lakásban, aki váltig állítja: márpedig ő ugyanaz a Lilla, akivel előző nap is ágyba bújt. Miután a férfi környezete is megerősíti, hogy az új nő a régi, András nyugodt szívvel adja át magát a testi örömöknek, csakhogy a nő másnap egy újabbra cserélődik ki, és így tovább, kilenc hónapon át, míg a végül a legális poligámiába belefásult főhős visszatérhet origóba. Eddig a Poligamy szituációs csavarja, s bár kétségkívül ötletesek az ebből kialakított férfi-nő helyzetgyakorlatok (kedvencünk a Péterfy Bori által megszemélyesített pszichológusnőből sztriptíztáncosnővé avanzsált Lilla), a filmet mégsem az új és újabb kalandok, hanem az ötletesen megírt dialógusok tartják életben.

Párbeszédíró-képességét Orosz már korábban, Melletted című rövidfilmjében megcsillogtatta, s tulajdonképpen nagyjátékfilmjének kiindulópontját is ott vázolta fel. A húszperces kisfilmben egy esküvő előtt álló pár (Tompos Kátya és Mészáros Béla) kezd se veled–se nélküled-társasjátékba. Ezt a sajátos szabályokra épülő játszmát gondolta tovább a rendező egészestés debütjében, s bár a cím a népszerű kapitalista társasjátékot juttatja eszünkbe (poligamy-monopoly), a Poligamy lánycseréjének inkább a ruletthez van köze, az egyes nőtípusok random váltják egymást (tudatosságot egyedül a már említett pszichológusnő esetében véltünk felfedezni). A fásultság dacára a szerencsejáték komoly függőséget okoz, ennek a szerelemrulettnek, ha a film lezárása erről mélyen hallgat is, sem lehet vége, s bár egy ponton úgy tűnik Orosz is hajlik a nyitott befejezés felé, mégis inkább a megnyugtató hepiendet választotta. A további önmarcangolást már nekünk kell beleképzelni a folytatásba. Nem véletlenül idézi fel Orosz a tantermi jeleneteknél Az ember tragédiáját. A poligám férfi csak egyet tehet, küzd és bízva bízik.


POLIGAMY – magyar, 2009. Rendezte és írta: Orosz Dénes. Kép: Fillenz Ádám. Vágó: Kovács Zoltán. Hang:Major Csaba. Producer: Herendi Gábor. Szereplők:Csányi Sándor (András), Tompos Kátya (Lilla),Mészáros Béla (Kornél), Parti Nóra (Adél), Pokorny Lia (Janka), Venczel Vera (Az anya), Péterfy Bori (A pszichológus). Gyártó és forgalmazó: Skyfilm. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9998