KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyors meló

Gyenge Zsolt

Go Fast – francia, 2009. Rendezte: Olivier Van Hoofstadt. Írta: Bibi Naceri, Emmanuel Prevost és Jean-Marc Souvira. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Alexandre Azaria. Szereplők: Roschdy Zem (Marek / Slimane), Olivier Gourmet (Jean-Do), Jean-Michel Fete (Méco), Jil Milan (Lucien), Catalina Denis (Gladys). Gyártó: Avalanche / Europa Corp. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 90 perc.

 

Ilyen egy film, ha valaki komolyra fordítja a Besson-féle Taxi filmek száguldós dramaturgiáját, majd ötvözi az amerikai akció-thrillerek feszültségkeltésével és rendőri felkészültséggel kapcsolatos naivitásával. A Gyors meló remekül bizonyítja, mennyire termékeny tud lenni az amerikai műfaji struktúráknak az európai filmes látásmód nyersességével való házasítása: a rendező kitűnőre vizsgázik az egyes jelenetek és karakterek megkonstruálásából, a rendőrségi kamerák megfigyeléseit kihasználva pedig látványos, különböző textúrájú felvételekből összeállított képi világot teremt.

A cím a kábítószercsempészek elosztási technikáját fedi, aminek lényege, hogy a termelőktől az árut gyorsabban juttassák a piacra, mielőtt még a rendőrök lekövethetnék a résztvevők mozgását. A módszer azonban nem garantált: rögtön a film elején, mialatt Párizs egyik hírhedt külvárosában figyelik a drogterjesztők mozgásait, a központból irányító algír származású srácon kívül egy teljes csapatot kinyírnak. A legjobb barátai elvesztése miatt bosszúra szomjazó Mareknek kapóra jön, hogy az amerikai rendőrök ennek a bandának a leleplezéséhez beépülő embert keresnek.

Az alvilág különböző figuráit és működésének helyszíneit a tengerentúli moziknál jóval erőteljesebben és hitelesebben bemutató jelenetek révén kétharmadáig lendületes, élvezetes a film, tökös szituációkban, jól megrajzolt karakterekben és egzotikus hátterek között zajló izgalmas száguldásokban gyönyörködhetünk, de aztán, ahogy kezd összeállni a kép, egyre gyakrabban kérdezgetjük magunktól: ennyi az egész? A Nemecseknél is rosszabbul járó forgatókönyvíró (valamiért sehol sem lehet megtalálni a nevét) a jó alaphelyzet után nem tud újabb fordulatokat felmutatni, nem mer vezéráldozatokat hozni, és szinte nevetségesen könnyűnek mutatja a rendkívül ügyesnek bizonyuló rendőrök munkáját. A Gyors meló olyan, mint a visszavonulásig nagy ígéretnek maradt sportoló: az idő előrehaladtával egyre kevésbé hiszünk abban, hogy lesz belőle valami.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9924