KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bad Boys

Nánay Bence

Szokványos, unásig ismert kriminek indul a film. A maffia megszerzi a rendőrség raktárában megsemmisítésre váró kábítószert, túszokat szednek, két rendőr rájuk talál, leszámolás.

Valljuk be, ez a történet nem hat az újdonság erejével. Ilyesmivel már nem nagyon lehet becsalogatni a nézőt a moziba. Bármilyen izgalmas akciójelenetekkel kápráztat el a rendező, ez önmagában már nem elég. Nem eladható.

A Bad boys azonban mégsem szokványos krimi, és a legkevésbé sem unalmas. Ugyanis a két rendőr egyáltalán nem hasonlít egy átlagos akciófilm hőseihez. Épp ellenkezőleg.

Egyikük (Martin Lawrence) tipikus papucsférj, három gyerekkel, elálló fülekkel és jó adag kisebbrendűségi komplexussal. A másik (Will Smith) már inkább megközelíti az akcióhős típusát: sok pénze van, ragadnak rá a nők, de ő meg rettenetesen hiú és betegesen öntelt.

Mind a ketten nagyon szeretnének hasonlítani egy igazi akcióhősre. És éppen ez a legszórakoztatóbb a filmben, ahogy a két rendőr megpróbálja utánozni azokat a gesztusokat, azt a hanghordozást, amit a moziban vagy a tévében a nagyoktól láttak. Ettől persze csak még nevetségesebb lesz minden egyes mozdulatuk.

Őszintén szólva én a film végére sem tudtam eldönteni, hogy akciófilm vagy akciófilm-paródia az, amit nézek. Valószínűleg mind a kettő, egyben. Most ez a divat. Two in one.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=913