KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Köszönjük, hogy dohányzott!

Schreiber András

Thank You for Smoking – amerikai, 2006. Rendezte: Jason Reitman. Írta: Christopher Buckley regényéből Jason Reitman. Kép: Jim Whitaker. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: Aaron Eckhart (Nick), Maria Bello (Polly), Cameron Bright (Joey), Adam Brody (Jack), Katie Homes (Heather). Gyártó: Content Film/ Room 9 Entertainment/TYFS. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

Hogy a dohánygyárak (más halálosztó hatalmasságok mellett) a Sátán újkori földi helytartói, azt már egy ideje tudjuk, ha máshonnan nem, hát egy rakás hollywoodi filmből kiderül, mennyire elvetemültek. Ott van példának okáért Michael Mann 1999-es opusza, A bennfentes. Persze az Álomgyár már sokkal korábban felvette a társadalmi harcos attitűdöt, igaz, szokásához híven most is kissé későn reagált: az USA Kongresszusának 1971-es, a dohányárukra vonatkozó televíziós és rádiós reklámtilalmához képest az évtized protagonistái még bőven pöfékeltek, Hollywood csak a nyolcvanas években verte ki hősei szájából a blázt. Innentől kezdve már nem számított vagánynak és ellenállhatatlanul vonzónak, ha a vásznon rágyújtottak – a Reagan-éra tiszta hősei csak ritkán vetemedtek ilyesmire, a hamvadó cigarettavég elsősorban a rosszak kelléktárát gazdagította.

Efféle trend láttán nem is csoda, hogy a Thank You for Smoking dohánylobbista hőse, Nick Taylor kifakad, miszerint az a filmkarakter, aki manapság bagóra vetemedik, vagy európai vagy pszichopata. A megfelelő álomgyári ötletgazda felkutatásával lobbistánk újraindítja hát a hollywoodi gépezetet, s hogy nem születik meg a dohányipar számára felbecsülhetetlen reklámértékű űrbéli cigarettázós ágyjelenet Julia Roberts és Brad Pitt főszerepeltetésével, az csak annak köszönhető, hogy a hivatás, erkölcs és család eltérő kívánalmai között vergődő Taylor beengedi szakmáját a magánéletébe, és fordítva.

Az utóbbi idők egyik legjobb amerikai szatírája Jason Reitman sokat ígérő nagyjátékfilmes debütálása (a többek között a Szellemirtók és az Ikrek című komédiákat is jegyző Ivan Reitman fia elsőre a papára tesz, jókora lapáttal). Hozzá kell tenni, a hollywoodi anti-smoking lobby kicikizésével az ifjú direktor is elkésett: a kilencvenes évek retro-hullámának és a neo-noiroknak köszönhetően ma már egyre többen dohányoznak az amerikai vásznakon, jók és rosszak egyaránt (hiába, a hitelesség kötelez, nehéz a múltat megidézni dohányfüst nélkül). Ennek ellenére a Thank You for Smoking szórakoztató darab a dohánylobbiról, valóságos kiskáté PR-osoknak, hogyan kerüljék el a Pokol tüzét, ha a Sátán szolgálatában állnak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8734