KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos iramban: Tokiói hajsza

Vízer Balázs

The Fast and the Furious: Tokyo Drift – amerikai, 2006. Rendezte: Justin Lin. Írta: Chris Morgan. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Lucas Black (Sean Boswell), Nathalie Kelley (Neela), Bow Wow (Twinkie), Brian Tee (Drift King), Sung Kang (Han), Sonny Chiba (Kamata). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP–Duna. Feliratos, 104 perc.

 

Furcsa, de vannak olyan népszerű és jól jövedelmező filmes szériák, amelyeknél a folytonosságnak még a látszatát sem keltik, ahol minden szereplő és helyszín le- és felcserélhető. A Rendőrakadémia, az Amerikai nindzsa és más veretes franchise-ok után a Halálos iramban is erre a sorsra jutott.

Megint spéci, utcai versenyzésre feltuningolt autókról van szó, de vadonatúj sofőrökről. A karizmatikus Vin Diesel és a sármos Paul Walker a múlté – bár az előbbi bevállalt egy cameo szereplést –, helyettük egy tejfelesképű srácért, bizonyos Sean-ért (Lucas Black) izgulhatunk, aki nem fér a bőrébe, ám remekül vezet. Sean a helyi kisvárosi gimiben annyi kárt okoz tanítás után, hogy anyja egészen Tokióig zavarja tovább, hogy ott mogorva katonatiszt apjánál húzza meg magát, amíg el nem ül a balhé. Csakhogy Tokióban újfajta botrányok várják a srácot, aki rögtön belecsöppen a helyi specialitásba, a „sodródó” versenybe, ahol egyszerre kell folyamatosan fékezni és padlógázt adni a hajtűkanyarok bevétele végett. Mutatós sport, jobb is nézni, mint a lassan kibontakozó szerelmi szálat és az ehhez kapcsolódó krimiárnyalatot.

A főszereplők persze a méregdrága autók, a célközönség viszont a korábbi két résznél jóval fiatalabb, így a főleg gimisekre hangolt sztori is szelídebb. Kissé bántó a szokásos amerikai kultúrsovinizmus – a japán szereplők egymás közt is kifogástalan angolt beszélnek –, viszont főhajtásként a nagy Sonny Chiba is megjelenik egy hozzáillő jakuzafőnöki szerep erejéig.

És hogy mindent kipipáljunk, az újonc Lucas Black, bár igazán markáns jelenléte nincs a vásznon, nem rossz erre a szerepre. Van benne konokság és kölykös derű, csak az rendkívül zavaró, hogy amikor szívhez szólóan akar beszélni, akkor mindig egy tenyeres-talpas közép-nyugati tájszólást szedetnek elő vele – arra tájt biztos olyan becsületes népek laknak!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8708