KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisiklottak

Dercsényi Dávid

 

Charles Schine-ról mindent elmond, hogy mindenki csak Charlie-nak hívja: a lúzerközeli létet már csak ezáltal is megtapasztaló férfi nincs könnyű helyzetben: a lánya súlyos cukorbeteg, a munkahelyén problémák gyötrik, szóval a középosztály átlagos kínjainál némileg több lett neki kimérve. Ráadásul egyszer enged csak a kísértésnek, azaz egy álomnő csábításának – és egy zsarolássorozatba torkolló rablótámadással rögtön kezdetét veszi a bűnhődés. Charlie körül bezárul az ördögi kör, a férfi egyre mélyebbre süllyed, egyre több mindent áldoz fel a látszatért. A végkifejlet aztán annyi csavart és fordulatot hoz, hogy még a mozivécében is várnánk egyet.

Különös egyveleg ez a film, thrilleres és krimivonásokat gyúrtak egybe az alkotók, és persze a társadalmi problematika is jelen van. Ez az eklektika azonban nem elég erős ahhoz, hogy igazi dráma lehessen. Bár Clive Owen jól hozza a Russell Crowe-szerű sodródó-vesztes figurát, az alkotók nem merték megkockáztatni, hogy az ő egyéni drámájára koncentráljanak. Így aztán hidegvérű bosszúálló lesz a végére az addig dicséretesen erőtlen, erélytelen férfiből: Cassavetes helyett Charles Bronson.

A rugalmasságára annyira kényes Hollywood most visszahőkölt, mint mostanában annyiszor; úgy tűnik, most a profitra ügyelő betonvédelem az aktuális taktika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8499